Skip to main content

Őrszigethy Erzsébet

Őrszigethy Erzsébet: Piskó, ahol az adósságot gyűjtik

Az ormánsági Piskó házai ma is körbeállják a gyepet, akárcsak két-háromszáz éve. A falu közepén zöldellő sziget ma már nem legelő, ahová egykoron kiverték a láb alatt levő jószágot. A huszadik század harmincas éveiben még a gyepről kivezető utakat kapuk zárták el. Erre a belső legelőre a mai lakosok már nem emlékeznek, legföljebb a néhány évtizede még itt fehérlő libacsapatra. Inkább a házak őrzik a múltat – jóval idősebbek, mint a benne lakók. A lakások 94%-a 1919 előtt épült (2001-es népszámlálás), ugyanekkor a 299 piskóiból mindössze két-három olyan lakos volt, aki 1919 előtt született. (2008-ban a 261 lakosból mindössze kettő nyolcvan éven felüli.)

Őrszigethy Erzsébet: Tér – erő nélkül

Egy outsider nap­ló­jából – III. rész

Őrszigethy Erzsébet: Tér – erő nélkül

Egy outsider nap­ló­jából – II. rész

Őrszigethy Erzsébet: Tér – erő nélkül

Egy outsider nap­ló­jából – I. rész

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon