Skip to main content

Pályi András

Pályi András: Két lengyel szamizdat margójára

A „mi Európánk”


Európa újabbkori történelmében ismét Közép-Európáról beszélünk. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. És éppen akkor – a nyolcvanas évek elején – kezdtük mi, ezen az égtájon élők európai hovatartozásunkat firtatni, amikor a Nyugat már-már „leírta” magában Európát. Az ő szemükben a politikai detant, a helsinki remények szétfoszlása, nem utolsó sorban a Szolidaritás lengyelországi betiltása után Európa nem látszott többnek, mint romantikus nosztalgiának, szépelgő ábrándnak.

Arató László, Hites Sándor, Pályi András: Kemény Zsigmond: Rajongók

Résztvevők: Arató László, Pályi András, Hites Sándor

Pályi András: A KOR és kora

A Munkásvédelmi Bizottság az időben


Az a sztrájkhullám, amely 1976 júniusában végigsöpört Lengyelországon, nem az első és nem az utolsó ilyen esemény volt a lengyel szocializmus közel fél évszázados történetében; a közvetlen kiváltó ok sem számított újdonságnak: Jaroszewicz miniszterelnök június 23-án a szejmben megszavaztatta az élelmiszerárak adag 46%-os felemelését. A lengyel családok akkori költségvetésében – tekintettel az alacsony bérekre és a nyomorra – az élelmiszernek súlyponti szerepe volt, az embereket tehát elfogta az elkeseredés és a reménytelenség.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon