A leginkább Pozsgay Imre szereti mondogatni, hogy térségünkben a politikai átalakulás nemhogy be nem fejeződött, de még csak most kezdődik igazán.
Alig van megfigyelő, aki nem írta volna meg legalább egyszer, mennyire más folyamatok munkálkodnak manapság Európa nyugati és keleti felén. A boldog nyugati térfélen nagy nemzetek feletti szuperstruktúrák, közös európai házak ácsolódnak. Azzal az egyetlen szépséghibával, hogy mi hiányzunk belőlük. Itt Keleten meg olyan nacionális, etnikai, identitáskeresgélő, ki- és viszontkirekesztő processzusok indultak el, melyekről a legjobb amit elmondhatunk, hogy nem elsősorban nálunk, Magyarországon játszódnak le.
Nagy szerencsénk volt a megelőző héten lapzártakor még nem tudtuk, mégis megjósoltuk; esetleg elmarad a sztrájk! Sokan veregették is a vállunkat, dicsérték reálpolitikai éleslátásunkat. Csakhogy az az igazság, az érdem nem a rovat gondozóié, hanem a Beszélőben máskor már megörökített gépírólányé, V. Nusikáé! Ő ugyanis civilben csillagjóslással foglalkozik.
Ezen a héten nehéz helyzetben vagyunk. A legfontosabb heti üzenetet Vitathatatlanul Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke formálja. Mire lapunkat kézhez kapja, kedves olvasónk már azt is tudja, hová fejlődött a váratlanul harciassá vált szakszervezeti vezető üzenete. Lesz sztrájk, nem lesz, nagy lesz, nem lesz nagy?
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 13 hét
8 év 38 hét
8 év 42 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét