Skip to main content

Pesty László

Bátonyi Csaba, Budán Viktor, Pesty László: Halálos piknik


Szicsasz

Amikor a lengyel–belorusz határon személyi motozás címén egy teltkarcsú harisnya végigkutatta a zsebeinket, mindjárt gondoltuk, hogy legalább háromórás szicsasz néz ki az akcióból… Ötórás várakozás lett a vége, a belorusz határőröknek ugyanis támadt egy ötletük: mi lenne, ha egy belügyi alakulat is elkísérné a mi kis magyar konvojunkat… Rögtön ki is rendeltek mellénk, azaz elénk egy rendőrt, aki úgy be volt tárazva, hogy alig tudta vezetni a piros villogós Zsiguliját. Bármelyik pillanatban lőhetett volna. Kire? Ránk? Lettekre? Litvánokra?


Pesty László: Hol van már karácsony


Utoljára december 24-én és az azt követő napokban jártam Erdélyben. Akkor magyarok és németek, délszlávok és románok együtt örültek és együtt sírtak, fegyvertársként, kart karba öltve, ugyanazzal a lelkesedéssel vettek részt a forradalomban. Én elég sokat voltam odaát korábban is. Jól ismerem Erdélyt, és mindig úgy tudtam, hogy irtózatos gyűlölet lakik a lelkekben. Amikor a forradalom napjaiban újra ott jártam, úgy éreztem, hogy tévedtem, hogy rosszul ítéltem meg a dolgokat, hogy erről szó sincs, vagy ha eddig volt, most 24 óra alatt szertefoszlott.

Pesty László: Fel, Karabahba!

Második világ


1.

Nem könnyű eljutni Karabahba. Az örmények elég bizalmatlanok.

Egészen más az ellenzék, mint Kelet-Európában. Lehet, hogy csak egy szeletével kerültünk kapcsolatba, de az a benyomásom, hogy sokkal keményebben nacionalisták. És ez a nacionalizmus gyakorlatilag azonos a radikális ellenzékiséggel. Ha valaki azt mondja magáról, hogy ő örmény nacionalista, akkor ezzel a legradikálisabb ellenzéki programot is képviseli.

Két fő irányban nacionalista az ellenzék, illetve az ellenzékkel szimpatizáló egész örmény társadalom.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon