Voltam bátor e rovatban (1991. 26. sz.) rövid megjegyzést fűzni Perjés Gézának az 1941-es kassai bombázásról és a rahói, vonat elleni repülőgép-támadásról szóló cikkéhez. Erre Perjés Géza körülbelül háromszor olyan hosszú levélben válaszolt. Érveket nem tudott felhozni megjegyzéseimre, ehelyett kommunistázott és kinyilatkoztatott.
Ebben az interjúban Perjés Géza hadtörténész a magyar háborúba lépés egyik fontos ürügyéül szolgáló kassai bombázásról azt mondta, hogy ezzel kapcsolatban többféle feltevés is él mind a mai napig a történészek körében, és a kutatás teljesen holtpontra jutott.
Azt hiszem, a dolog nem ilyen kilátástalan.
A Szabadság, a Munkáspárt (MSZMP) hetilapja 1991. július 5-i számában (4. old.) beszámolt egy, az MSZMP által rendezett „Memento Napok” keretében szervezett tudományos tanácskozás előadásairól.
Emlékezetem szerint eddig egyetlen szót sem írt vagy mondott – az általam máskülönben nagy tudása és remek publicisztikai stílusa miatt nagyra becsült – Tamás Gáspár Miklós, amivel egyetértettem volna, erre a cikkére csak háromszoros „hurrá!”-t tudok kiáltani. Minden szavával – pontosabban: egyetlen szót kivéve, amelyre alább visszatérek – egyetértek, aminek ugyanis nincs jelentősége, de úgy vélem, az Országgyűlés minden gondolkodó tagjának egyet kellene vele értenie.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét