Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kassa, Rahó (Beszélő, 1991.26. sz.)


Ebben az interjúban Perjés Géza hadtörténész a magyar háborúba lépés egyik fontos ürügyéül szolgáló kassai bombázásról azt mondta, hogy ezzel kapcsolatban többféle feltevés is él mind a mai napig a történészek körében, és a kutatás teljesen holtpontra jutott.

Azt hiszem, a dolog nem ilyen kilátástalan.

A Szabadság, a Munkáspárt (MSZMP) hetilapja 1991. július 5-i számában (4. old.) beszámolt egy, az MSZMP által rendezett „Memento Napok” keretében szervezett tudományos tanácskozás előadásairól. Ebben a tudósításban egyebek között a következő olvasható:

Nagy László egyetemi tanár tudományos forrásmunkákra, valamint Krúdy Ádám, a kassai repülőtér akkori parancsnokával 1965-ben folytatott beszélgetésére hivatkozva erősítette meg azt a feltevést, hogy Kassát Messerschmitt típusú bombázók támadták.

Krúdy Ádám ugyanis Héja gépével föléjük repült, látta a gépek német katonai egyenruhás személyzetét.

Nem gondolom, hogy Nagy László most első ízben szólt vagy írt volna a nyilvánosság előtt erről a fontos tényről, és hogy a Krúdy Ádámmal folytatott, a kérdésben perdöntő beszélgetéséről az esemény után 26 évvel most beszélt volna először. Legalábbis a hadtörténészeknek tudniuk kellett Nagy Lászlónak erről az igen fontos megállapításáról.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon