Skip to main content

Reinhard Weisshuhn

Reinhard Weisshuhn: Keserű csalódás

Feljegyzések a másodosztályú Szövetségi Köztársaságból


Az „új szövetségi tartományokban” egyébként is minden összejött az utóbbi időben. Vegyünk egy már-már átlátszóan tipikus példát. Alig ér haza a család egy háromnapos párizsi buszkirándulásról, amikor a családfő kézhez kapja felmondólevelét. Az óvónő feleség már régóta munkanélküli. Az üzem, amelyben eddig a családfő dolgozott, nem kap megrendeléseket. Korábban főleg szovjet exportra termelt, de a Szovjetunió nem tud kemény valutában fizetni. A termékek gyenge minőségük miatt a nyugati piacon számításba sem jönnek. Ezen csak racionalizáló beruházásokkal lehetne segíteni.

Reinhard Weisshuhn: M+DM – Ellentmondó nézetek a német valutaunióról


„Azonnali gazdasági egységet”
Interjú Wolfgang Schnurral, a „Szövetség Németországért” elnevezésű választási koalíció egyik tagjával, a „Demokratikus Ébredés” elnökével.

Beszélő: Schnur úr, a két német állam egyesítése az ön pártjának kinyilvánított célja. Mikorra kívánják ezt elérni?

Schnur: Őszintén szólva, amilyen hamar csak lehet. Más megoldás nincs, az emberek ezt akarják Szerintem 1991-re lehetséges lesz, addig minden feltétel megteremthető.

B.: Tehát nem egészen két év múlva?







Reinhard Weisshuhn: Felfelé a lapályon


Hisztéria uralja az NDK-népesség hangulatát. Hisztéria, melynek kétségtelenül rendkívül súlyos társadalmi háttere van. Naponta több mint kétezer ember hagyja el az országot, s még többen lennének, ha nem várnák sokan a népi kamarai választásokat. Állami hivatalnokok sora lép vissza, teljes közigazgatási irányító apparátusok megszűnnek, sorra váltják le, tartóztatják le a polgármestereket és minisztereket. Jó néhány üzem úgy kerülte el a csődeljárást, hogy többé-kevésbé illegális úton nyugatnémet vállalkozóknak adták el.

Reinhard Weisshuhn: A megújulás ízei


Májustól szeptemberig


A Grenzfall (Határeset), az NDK legismertebb szamizdat folyóirata, amelyet a Békét és Emberi jogokat csoport ad ki, áprilisban még úgy vélte: az NDK atomizált, gyámság alá helyezett és nyelvétől megfosztott társadalmának tiltakozása kifejezésére nincs más eszköze csak a kivándorlás meg a teljesítmény-visszafogás. „Nincs se szakszervezet, se komolyan vehető politikai nyomás.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon