Skip to main content

Rév István

Rév István: A testetlen szent korona


Szekfű Gyula a Szent István-évben írott nagy tanulmányát – melynek címe: Szent István a Magyar Történet Századaiban[1] – a következő gondolatokkal kezdte:

„Aki a keresztény gondolatot elvetette magától, az tényleg alig képes Szent István alakjához visszatalálni, s ahol mégis megpróbálják őt tisztán laikus, a keresztény vallástól elvonatkoztatott szempontokból méltányolni, ott többnyire csonka, félszeg, ferde vonalak jelennek meg, a történeti Szent István eleven ereje helyett iskolás rajzgyakorlatok


Rév István: Retrotópia. A kritikai gondolkodás primitív fordulata


A szerencsés pillanat

A Nagy Összeomlás kivételesen szerencsés pillanatban következett be. A létező szocializmus bírálóinak a neokonzervatív gazdasági praktikákon és a modern liberalizmus néhány fontos eszméjén kívül nemigen volt mit átvenniük a Nyugattól. Egészen más lett volna a helyzet, ha a kommunizmus húsz évvel korábban roskad össze. Húsz évvel azelőtt ugyanis igen intenzív párbeszéd folyt a nyugati újbaloldal és a Keleten feltűnő demokratikus kritikai gondolkodás között. Ekkor virágzik a Praxis folyóirat körüli csoport és a Lukács-iskola.


Rév István: Arkheion


Kenedi János: Kis Állambiztonsági Olvasókönyv

Október 23.-március 15.–június 16. a Kádár-korszakban

Budapest, Magvető Kiadó, 1996, 510+443 o. 2489 Ft

1972 március 16-án „Viola” anonimizált fedőnevű rezidens egy konspirált lakásban átadta a III/III-A Alosztály alhadnagyának „Legyezőfű” anonimizált fedőnevű ügynök jelentését, amelyből kiderül, hogy előző nap „Legyezőfű” azért indult el „a Várba a Szentháromság térre, mivel már a 16-os autóbusz megállójában többen csatlakoztak hozzám. Kb.


Rév István: A harmadik bécsi döntés


Van azért más különbség is: az első és második bécsi döntésnél a fasiszta Németország és Olaszország döntött, most a bécsi nép. Bécsben nem politikai döntésről beszélnek. Nem állítják, hogy csak egy törpe kisebbség mondott nemet, bár a jogosultaknak kevesebb mint a fele élt szavazati jogával, és azoknak alig kétharmada ellenezte a világkiállítást.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon