Skip to main content

Sajó András

Sajó András: Az átmenet lezárult, örökítsük meg

Posztmodern alkotmány


Az 1994. évi választások szavazatmegoszlása szerint a hagyományos értékek hívei, valamint a liberálisok és a szocialisták hasonló támogatást kaptak. Ha túlzás is azt állítani, hogy az ország apraja-nagyja valamiféle változásra szavazott, bizonyos, hogy a régi megosztottságon mindenképp túl kellene lépni, már csak azért is, hogy az új megosztottságok akadálytalanabbal érvényesülhessenek. A politikai-intézményes átmenet befejeződött. Ami nem múlt el, az már megmarad, s ami változni fog, a mai keretek közt változik csak.

Sajó András: Alkotmánybíróság a fürdőkádban


Mi az ízléses?

Kétségtelen, „ízlésesebb” lett volna, ha az Országgyűlés törli el a halálbüntetést. Az Alkotmánybíróság fél évet várt ítéletével: ez alatt semmi sem történt, kénytelen volt hát dönteni. Volt valaha egy elképzelés az informatikai törvényről, de igazából felelős államférfit nem érdekelt a személyi szám ügye, és az Országgyűlés nem kezdeményezett megnyugtató rendezést.


Sajó András: Mit is akarunk védeni?

„Ha valódi Eichmann-nal akadunk össze, a fegyveres harchoz kell folyamodni. Papír Eichmann-nal  szemben a papír a válasz.”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon