Sajó András

Sajó András: A semlegesség doktrínái és az állam


Kis János hosszú időn át egy államszocialista rezsimben élt. Ez a rendszer nemcsak arra érezte feljogosítva magát, hogy a személyes meggyőződések körébe tartozó kérdésekben állást foglaljon, hanem arrogáns módon kötelezően elvárta az alattvalóitól, hogy azonosuljanak a rendszer ideológiájával. Nem csoda hát, ha Kis János megkülönböztetett figyelemmel tanulmányozta az állam semlegességének problémáját, mindenekelőtt azt, miért kell a liberális államnak semlegesnek lennie. Ezt nemcsak a liberális elmélet iránti általános érdeklődése magyarázza.

Sajó András: Internet-demokrácia?


Mire való a parlament az internet korában? Elvégre bulvárlap-olvasó képviselők helyett az állampolgárok is meghozhatnák a törvényeket, az internetre kapcsolt számítógép megfelelő gombjait nyomogatva. Van-e még legitimitása a mai képviseleti demokráciának?

Meglehet, Magyarországon a pillanatnyi gond az, hogy nem biztosított az internet-hozzáférés (mégpedig, bármilyen nevetséges, állítólag részben kommunikációs költségek miatt). A változáshoz a közgondolkodásnak utópikussá kell válnia. Az utópia tud csak paradigmaváltásra mozgósítani. A kellő utópizmus egyébként költségkímélő.


Sajó András: „Jövő nincs”


Jövő! (Mennyire középosztálybeli ez a probléma! Még csak nem is értelmiségi.)

De ettől még tényleg nincs jövő. Nem mintha a nemzet elbaltázta, meg a történelem cserbenhagyta volna a balsors sújtottát. Nem is azért, merthogy a jövő elkezdete legmagasb helyről bejelentetett. Véget ért a jövő, szegény, méghozzá minden kezdet nélkül. Minden jövőkép zavaró: zavarja a ma meghosszabbítását, a természetes átmenetet a holnapba, a napról napra élést. Megvagyunk e nélkül a hipotézis nélkül, köszönjük szépen.

A nyelv tudja ezt. Kikopott belőle a jövő idő, ahogy a feltételes mód is.




Sajó András: Park, kutyák, jogrend


Az alábbiakban sokszor szerepel majd, hogy SZAR. Merthogy szar van, és nem körülírás. Körülírásba nem lehet belelépni. Nem váltja ki azt a kisgyerekkortól belénk vésett emberi és a kutyában meglevő állati utálkozást, amit a szar. Az alábbiakban továbbá nem mindig tudni, vajon kutyáról vagy gazdiról esik szó. Egyiket sem áll szándékomban felmenteni. Nem látom a különbséget közöttük. Nem hiszek a kutyák eredendő derekasságában, bár a párhetes kiskutyák aranyosak. A kis bulldogok különösen tetszenek. Nem teszek különbséget aközött, ha a kutya vagy a gazdája szart a járdára.

Sajó András: A jogállam és az ő megrontása

A tisztességtelen kormányzás szociológiájához


Joseph LaPalombara sokat idézett meghatározása szerint az számít politikai korrupciónak, ha hivatalos személyek a maguknak szerzendő előnyért közfeladatukkal járó kötelességeiktől eltérve jogellenes kedvezményt nyújtanak.[1] A politikai korrupció azonban bizonyosan túlterjed (a választási szabályok vagy a médiapártatlansági szabályok miatt) a közhivatali vagy akár a közszolgálati szférán.

Sajó András: A jogosultságok lehetősége


I.


„Megtehetem. Te nem teheted ezt velem.” S különösen: „Az állam ezt nem teheti senkivel!”

„Nekem jár!” „Nekem ezzel az állam tartozik!”

Két eltérő világnézet, két eltérő világ. Magyarország talán e kettő közt imbolyog.

Az első az egyéni jogosultságok individualista nyelve, a második a szociális járandóságoké. Mindkettő jogosultságra hivatkozik.

Mégis, egészen más társadalmi párbeszéd bontakozik ki e kétféle, bár azonos kifejezéseket használó nyelv szabályai alapján.









Sajó András: Szociális jólét és rossz közérzet


1995 nyarán és őszén az Alkotmánybíróság az úgynevezett Bokros-csomag jelentős részét alkotmányellenessé nyilvánította. Emiatt a magyar jóléti szolgáltatási rendszer átalakítása lelassult, a társadalombiztosítási rendszer kiadásainak fedezésére további adóemelés vált szükségessé, miközben a jóléti szolgáltatások színvonala látványosan hanyatlik.

Sajó András: A jogok lukas bőségszaruja


Az államszocialista rendszerrel való szakítás részeként az 1989-es alkotmány is igyekezett a III. Köztársaságot a lehető legtöbb jog megadásával igazolni. A rendszerváltók a szocialista alkotmánnyal szemben – a megadott jogokat valóban érvényesíthető joggá akarták tenni, kimondták, hogy az elismert alapjogok megsértése esetén az állampolgár számára a bírói út nyitva áll (70/K §). Az más kérdés, hogy mennyiben sikeres egy rendes bíróság előtt az alkotmányra hivatkozni.

Sajó András: Reális méretű, arányos Herkules kerestetik

Egy alkotmányosabb alkotmánybíráskodás felé


Ha a találgatás az érdeklődés jele, úgy az elmúlt hetekben az Alkotmánybíróság határozatai ismét a politikai érdeklődés homlokterébe kerültek. Mi több, a Bokros-csomag (cekker) vizsgálata során a Donáti utca urai az emberek hétköznapjai, filléres gondjai szempontjából is meghatározó állásfoglalásra kényszerültek – egyesek számára meglepő és ezért gyanús, mások szemében dicséretes sietséggel.

A mai alkotmányos rendben tehát az állampolgárokat illető juttatásokról és közterhekről a döntések nem érnek véget a kormányüléssel vagy a parlamenti szavazással.


Sajó András: Vak Sámson írjon-e alkotmányt?


Minden alkotmány a megelőző hibájával perel. A hatályos alkotmánynak valóban van egy, szövegszerűen is 1949-ből származó hibája: nem képes a hatalommegosztást biztosítani. Ennek gyakorlati következménye, hogy jelenleg semmi tényleges akadálya a demokratikus kabinet- és pártdiktatúrának, amit a parlamenti felsőbbség alkotmányban rögzített eszméje mozdít elő.

Az alkotmány 19. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.