Skip to main content

Sárosi Péter

Sárosi Péter: Bevezető megjegyzések

Az amerikai drogpolitikai vita


Az alább közölt cikkváltás idén szeptemberben látott napvilágot a National Review című amerikai konzervatív magazin hasábjain. Bár a vitában részt vevő mindkét fél hivatásszerűen foglalkozik drogpolitikával, életútjuk, motivációik és nézeteik nagyon messze állnak egymástól.

A vita kezdeményezője Ethan A. Nadelmann, a legnagyobb amerikai drogpolitikai reformszervezetnek, a Drogpolitikai Szövetségnek (Drug Policy Alliance, www.drugpolicy.org) az igazgatója.


Sárosi Péter: „Zéró tolerancia”

Veszélyes illúziók a rend fenntartásáról

1994 júliusában New York város akkori polgármestere, Rudolph Giuliani, és rendőrfőnöke, William Bratton közzétette a New York közterületeinek visszakövetelése (Reclaiming the Public Spaces of New York) című stratégiai dokumentumot, amelyben bejelentették, hogy radikális fordulatra készülnek a kriminálpolitikában.1 Az új politikai irányvonal, amelyre hivatalosan „életminőség-kezdeményezésként” (quality-of-life initiative) hivatkoztak, zéró tolerancia megközelítésként vonult be a köztudatba, és agresszív hatósági fellépést eredményezett az olyan csekély jelentőségű bűncselekmények elkövetőivel szemben, mint például a graffitizés, a szemetelés, a köztéri vizelés, a köztéri ivászat, a droghasználat vagy a prostitúció.

Sárosi Péter: Szexmunka

Az emberi jogok margóján

Sárosi Péter, Takács István Gábor: A rombolás mítoszai és a valóság kreativitása

Ami Vizi E. Szilveszter előadásából kimaradt

A rendkívül népszerű és minden elismerésre méltó Mindentudás Egyetemén az elmúlt néhány hónapban kétszer is sor került a drogproblémával kapcsolatos olyan egyoldalú, elrettentő célzatú és moralizáló előadásokra, amelyek véleményünk szerint nem feleltek meg a sokoldalú tájékoztatás követelményeinek, ezzel szemben erősítették a drogfogyasztókkal szembeni előítéleteket, és az illegális kábítószerek további démonizálásához járultak hozzá.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon