„A… bácsi, az milyen egy magas ember,
és mint egyszerű csecsemő kezdte:
egészen pici kisgyerek volt,
és mennyire vitte.”
Karinthy Frigyes[1]
A reformpedagógiai eszmék közös gyökere a XIX. század végi különféle antikapitalista, a polgári életvitelt és kultúrát tagadó életreform-mozgalmak körül keresendő.
„Többnyire oly tárgyakról beszélve, melyek nekünk
a legérdekesebbek, untatunk másokat leginkább.”[1]
Eötvös József
A közoktatás másfél évtizede egyenletes növekedési pályára állt: egyre hosszabb ideig maradnak a gyermekek a közoktatási rendszerben, egyre nagyobb programkínálattal állnak elő az iskolák, egyre költségesebb a rendszer. Az iskoláskorú népesség csökkenése oly mértékű, hogy az oktatási szolgáltatás bővülésének üteme napjainkban korlátokba ütközik.
A politikai pártok hajlamosak az általuk képviselt eszmék jelentését időről időre tágítani. Nem lebecsülendő feladat a jelentéseltolódások és -váltások kimutatása, és annak feltárása, hogy a táguló értelmezés melyik eszmevidék felől érkezett. A kérdés az, hogy voltaképpen milyen tartalmakkal jelenik meg a liberális oktatáspolitika, s mit mihez tudunk viszonyítani.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét