Elszállt remények
Nem sok jót lehet mondani, de azt el is mondják sokan, sokfelé („elharsogják Kelettől Nyugatig”).
Két-három évvel ezelőtt a nemzetközi helyét újra kereső Oroszország még talán szemet hunyt volna Magyarország és a hasonló helyzetű közép-európai országok NATO-felvétele fölött.
Clinton és a szerbek
Ismét korai volt azoknak az öröme, akik a boszniai kormánycsapatok átmeneti harci sikereiből olyan messzemenő következtetéseket vontak le, mint hogy fordult a hadiszerencse kereke, és a két és fél éves háború kitörése óta először nem a szerbek vannak nyeregben. A derűlátók egyebek közt arra alapozták megállapításaikat, hogy a Radovan Karadzic vezette szerbek késlekedtek a válasszal, ami szintén rendhagyónak számított ebben a boszniai kavalkádban.
Izraeli piros–hupikék egyveleg
Van egy nagyszerű riportja Egon Ervin Kischnek a forradalom utáni Taskentről. Piros és szürke jelenségek váltakoznak benne: egy kisgyerek fogat mos – piros; az utcán folydogáló csatornavízbe mártja fogkeféjét – szürke… Az izraeli valóság az utóbbi napokban minduntalan Kisch riportját juttatja eszembe. Csak az ünnepélyes pirossal váltakozó szín nem szürke a napisajtó híradásaiban, hanem inkább cirkuszi hupikék.
PIROS. Béke Jordániával! Az egyiptomi után biztonságossá vált Izrael leghosszabb határa is.
Hol az új kormány?
Mióta Meciarék megkezdték kormányalakítási tárgyalásaikat, a szlovákiai politikai életet amúgy is végzetesen megosztó szakadékok mélyebbek, mint valaha: egyelőre nagyon kicsi az esély arra, hogy stabil kormánytöbbség jöjjön létre. Mint ismeretes, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) és a Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) kettőse a 150 tagú parlamentben csupán 70 képviselővel rendelkezik, tehát koalíciós partnerre van szükségük.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét