Skip to main content

Szerdahelyi Zoltán

Szerdahelyi Zoltán: Interjú Vászolyi Erikkel a perről és Hajnóczy Péterről

Szerdahelyi Zoltán: M. A. TANÚ LEVELE

Szerdahelyi Zoltán: RENDŐRSÉGI KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK

Szerdahelyi Zoltán: A TÁRGYALÁS JEGYZŐKÖNYVE

Szerdahelyi Zoltán: AZ ELSŐFOKÚ ÍTÉLET

Szerdahelyi Zoltán: A letépett vörös zászló

Hajnóczy Péter író és Vászolyi Erik nyelvész bírósági ügye, e ballépés negatív következményei és előrevivő folyományai

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1964. évi szeptember hó 30-i ítélete látszólag egy az elmúlt rendszerben hozott politikai indíttatású ítéletek közül. Esetünkben a kitüntető figyelmet önmagában az ítélet súlyossága nem indokolhatná, hiszen az elsőrendű vádlottra közösség megsértése címén kirótt 6 hónapi javító-nevelő munka 10 százalékos bércsökkentés mellett in­kább az enyhébb büntetések közé sorolható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon