Skip to main content

A TÁRGYALÁS JEGYZŐKÖNYVE

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Jegyzőkönyv

az 1964. szeptember 30-án 9 órakor kezdődő nyilvános tárgyalásról.

Adatok:

Hajnóczy Béla
Szig: AU-III. 538484
Neje: Tamás Elvira (egy családi ház vagyona van)
Szül. 1942. augusztus 10.
Szül. hely: Porcsalma
Lakhely: Budapest, XVII. Ferihegyi u. 73. (Rákoshegy)
Foglalkozás: gépkönyvelő gyakornok (a bűncselekmény elkövetésekor)
Munkahely: Országos Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat
Budapest, VIII. Kun Béla tér 2.
Havi átlagos jövedelme: 1.000,- Ft
Katona volt: nem
Iskolai végzettség: gimnáziumi érettségi 1962. júniusában, esti tagozaton (Eötvös
Gimnázium)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

14.a) Szembeötlő fogyatékosság, jegy stb.: „testi hibája nincs, idegbetegségre panaszkodik,
1963. májustól szeptemberig, 1964. júliusában is kezelték.”
Idegbetegség miatti kezelések: 4-6 éves korában, 1961-ben, 63-ban, 64-ben.
Vérvételi jegyzőkönyv: Pulzus: 90
„Legutóbb 180 volt a vérnyomásom.”
Hajnóczy Béla mellén kb. 2 forintnagyságú kerek heg.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Atyja: dr. Hajnóczy Béla (néhai), foglalkozása: ügyvéd
Anyja: Csóthy Erzsébet
Előzetesben van: IV. 3-VI. 18.
Volt-e már büntetve: nem

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hajnóczy vallomása:
„Én rövidlátó vagyok, nem tudom, magyar vagy vörös zászlót téptem-e le. A zászlót virtusból
rántottam le, ezután döbbentem rá, mit tettem.” […]
„Munkahelyeimet változtattam azért, mert tanulni akartam. Szerződéses munkaviszonyaim
voltak. Jelenleg angolul tanulok.”

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dr. Németh Józsefné ügyész fellebbezési óvásában súlyosbítást kér. Elmondja:

„[…] vádlott a második gimnáziumból kimaradt, és 1960. októberétől, a vádbeli eset alkalmáig
8 munkahelye volt, mely részben hozzájárulással, részben mint önkényesen kilépő bejegyzés-
sel szűnt meg, de a vádbeli eset alkalmával vádlott már hosszabb idő óta munkaviszonyban
nem állt. Ebből megállapítható, hogy vádlott olyan személy, aki nehezen illeszkedik be a szo-
cialista társadalomba. És ez a tény már választ ad arra, hogy miért követte el a vád tárgyává
tett bűncselekményt.”

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A. J. volt házfelügyelő tanúvallomása (jelenleg nyugdíjas):

„[…] kisgyermekkora óta ismerem. Édesanyjával élt együtt, két évvel ezelőtt ment el, amikor
megőrült. Rendes embernek ismertem meg. Anyja is nagyon rendes, úgy fogadta őt örökbe,
igen szereti, el van kényeztetve. Nincsen tudomásom arról, hogy káros szenvedélye lenne,
vagy rendszerellenes megnyilvánulása lenne. Az ellenforradalom alatt is rendesen
viselkedett, nem járt ki, a pincébe tartózkodott a többi gyerekekkel.”

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

P. K. önkéntes rendőr jelentése:

„A két személy a házfelügyelőt megfenyegette, hogy megveri, ha mer szólni.” […]
„Megjegyzés: Tanukat az intézkedő URH-s elvtársak vettek fel. A filmszínházba való
bekísérés alkalmával a felszólításomnak vonakodva tettek eleget, ekkor mindkét személyt
megütöttem.”

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

M. A.

Együtt ittak Vászolyi lakásán, s végig velük volt.
Szig.: AU.III. 867533
Szül.: 1932. július 28.
Anyja neve: Gy. P.
Foglalkozása: adminisztrátor
Lakcím: Budapest: XIV. Nagy Lajos király út 161.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

1964. május 3.

Dr. P. E-né. szül. G. E., tanú (IX. Kinizsi u. 22. VI. 10.), a Bakáts téri Iskola igazgató helyettese:
Hajnóczy Béla „8 évvel ezelőtt a tanítványom volt.”

„[…] adoptált gyermek volt, iskolai előmenetelét tekintve 3-as 4-es között mozgó tanuló volt,
eléggé rendszertelenül tanult, közelebbről őt nem ismerem. Pár alkalommal család látogatá-
son is voltam a szüleinél, azt a benyomást szereztem, hogy jól szituált egyének. Kb. 4 évvel
ezelőtt az utcán nevezett édesanyjával összetalálkoztam, aki sírva panaszolta el nekem,
hogy a fia nem tanul tovább, jelenleg sm-ként dolgozik valahol, és állítólag egy elvált asszonyt
vett feleségül.”

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hajnóczy Béla első ügyvédje – az édesanya által felkért – dr. Kemenes Béla volt, de a meg-
bízatást a feleség kérésére visszavonták, s az új ügyvéd 1964. május 12-től:
Dr. Nehéz-Posony József
16 ÜMK V. Martinelli tér 5. /T: 183-036; 383-147/

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon