Skip to main content

Takács Géza

Takács Géza: A szárnyas idő, mit lekötöz a hó


Egy gyászos óra

Meghalt Koncz tanár úr. Kilencvenhárom éves édesanyját kísérte a mentőn kontrollra, amikor rosszul lett a vasúti átjárónál. Hátoldali infarktus, állítólag ez a legkönyörtelenebb fajta. Nem lehetett rajta segíteni. A mentőkocsi visszafordult a halottal.

A tanár úr agglegény volt, édesanyjával élt. Épp tervezte már a végleges nyugdíjba vonulást. Nagyon elfáradt. Voltak kisebb szívpanaszai. Nem volt ereje a tanításhoz, talán már kedve sem.




Takács Géza: Élet és iskola


NAT-hadállások


A NAT ütötte rés be van foltozva, a közoktatás máma már nem hasad tovább. Helyi tantervek a kerettantervhez igazítva, a NAT extremitásai kiegyenlítve, lehet visszatérni a csendes iskolai munkához. A tempó ugyan elég rémes volt, többnyire egy-két hét, de gyakran csak néhány nap jutott erre a munkára, ráadásul az átszabást a pedagógusoknak menet közben kellett megtanulniuk, miközben a többség soha nem tanult tantervírást, de kész, vége.

Takács Géza: Olvasónaplók a Sorstalanságról


1997 februárjában átvettem az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban két csoport irodalomóráit. Valahol a középkor táján jártak. Ott tornyosult előttünk közeli feladatként Dante monumentális költeménye, az Isteni színjáték. Egyáltalán nem tudtam, mit kezdjünk a középkor végi ember intellektuális pokolélményével. Adva vannak tizenöt-tizenhat éves lányok, fiúk (tizedikesek), meg egy új tanár. Aki, ha már lehetőséget kapott rá, szeretné az irodalomóra szokásos értelmetlen szenvedéseit azonnal megszüntetni. Dante épp egy jeles tortúra.

Takács Géza: Bokszosdoboz, gólyahír


„Mosoly a földgolyón túlra”


Ez a túl messze ható mosoly Batta György révkomáromi író Göncölszekér című folyóiratából árad, szó szerint A tobozházikó című meséjéből, amelyben a manók olyan jók, annyira segíteni akarnak mindenkinek mindenben, még buzgón imádkoznak is, hogy az engem egyszerűen kihozott a sodromból. Az őrangyal imádkozzon, a manó meg rosszalkodjon. Én ezt nem keverném. Egy-két jó útra tért manó még elmegy, de a manók mégse a mennybe valók. Talán nem állunk olyan rosszul, hogy már a manónak is be kell segítenie a köznevelésbe.

Takács Géza: …a kis hazugságtárból


’56-ról mindenki hazudik, nincs közöttünk senki, aki az igazat mondhatná. ’56-tal nem lehet semmit sem kezdeni. Én is hazudok most, hogy szóba hozom így, s hazudnék, ha nem tenném. A forradalom a hazugság-cégére trottyos, szakadt, kivagyi, honját nem lelő nemzetünknek.

Nem azért hazudunk, mintha nem akarnánk. Az igazsághoz, a magunk elveszett, összesározódott, fáradt, kimondhatatlan, félreérthető ’56-os igazságához szeretnénk hazugságokkal átverekedni magunkat a hazugságokon.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon