Skip to main content

Tardos Károly

Tardos Károly: Az Antall-korszak gazdaság­politikájának vonzásában

Bod Péter Ákos volt jegybank­elnökkel, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetőjével Tardos Károly beszélgetett

Tardos Károly: A gradualizmus politikája – Interjú Oblath Gáborral

Oblath Gáborral, a Költségvetési Tanács tagjával Tardos Károly beszélgetett

Tardos Károly: A polgári Magyarország gazdasági műhelyében – Interjú Matolcsy Györggyel

Matolcsy Györggyel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatójával Tardos Károly beszélgetett

Tardos Károly: A radikális gazdasági és társadalmi reformok útja

Bokros Lajos volt pénzügyminiszterrel, a CEU professzorával Tardos Károly beszélgetett

Tardos Károly: „Mindenki ragaszkodott a maga gumicsontjához”

Lengyel Lászlóval, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatójával Tardos Károly beszélgetett a gazdasági reformok magyar­országi történetéről

Tardos Károly: Ejtőernyőzés Kelet-Európában – Interjú Török Ádámmal

Török Ádám akadémikussal Tardos Károly beszélgetett a magyar gazdaságpolitikáról és a kelet-európai gazdaságfejlődésről

Tardos Károly: Szlovénia vagy Szlovákia nyomában?

Csaba László akadémikussal Tardos Károly beszélgetett

Tardos Károly: „Egyértelműen Szlovénia a legsikeresebb”

Greskovits Bélával, a CEU tanszékvezetőjével Tardos Károly beszélgetett

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon