Skip to main content

Vajda Mihály

Vajda Mihály: A csillagos házban

2014. március 6.

Hetven évvel ezelőtt, Horthy Miklós kormányzóságának utolsó hónapjaiban a magyar politikai vezetés úgy határozott, hogy a vidéki zsidók deportálása után a fővárosban élőket is lakhelyük elhagyására kényszeríti. A zsidótörvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon hatágú sárga csillagot voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. A június 16-i rendelet előírta, hogy a kijelölt házak bejárata fölé jól látható „kanárisárga” Dávid-csillagot helyezzenek el.

Az 1941-es népszámlálás szerint Budapest lakosságának mintegy 21%-a minősült zsidó származásúnak, 187 000 zsidó és további 35 000 ún. kikeresztelkedett zsidó, akikre vonatkozott a sárga csillag viselését előíró rendelet. Az átköltöztetés tehát elméletileg 220 000 embert érintett.

Az OSA Archívum programja Budapest történetének e szégyenletes fejezetét, a csillagos házak történetét idézi fel: http://www.csillagoshazak.hu/, https://www.facebook.com/csillagoshazak

A csillagos ház, amelyről Vajda Mihály írása szól, a Nádor utca 19.

Vajda Mihály: Adél és fia

Volt egyszer egy csodaszép fiatal nő. Nevezzük Adélnak.

Vajda Mihály: 1986


Gyönyörű év volt, a szabadság fényei egyre erőteljesebben pislákoltak, én meg még olyan kurvára rosszul talán soha sem éreztem magam addig.

„Természetesen segítek Neked abban, hogy úgy élhess, mintha demokráciában élnél – rövidesen elküldöm a levelet” – írta nekem John Keane 1986. április 21-én. Nem tudom, mi állt aztán abban a levélben, nem tudom, miképpen próbált John hozzásegíteni ahhoz, hogy a lehetetlen kísérletre vállalkozzam – de mindegy is.


Heller Ágnes, Vajda Mihály: Családforma és kommunizmus

Részletek


Az életforma forradalma

Marx – az utópistáktól eltérően – nem törekedett a kommunista társadalom részletező leírására; hiszen elméletének lényegéhez tartozott, hogy az emberi viszonyokat maguk az emberek alakítják, e viszonyok formái tehát az emberi tevékenység, a társadalmi harcok során alakulnak ki. A jövő konkrét struktúrájának előzetes rögzítése egy eszménynek a valósággal való szembeállítását jelentette volna. Ebből azonban nem következik, hogy Marx ne tételezett volna olyan értékeket, melyek realizációja nélkül kommunista társadalom elképzelhetetlen.


Vajda Mihály: Geschichte und Klassenbewusstsein – magyarul


Lukács György minden valószínűség szerint leghíresebb könyve, a Történelem és osztálytudat 1923-ban jelent meg német nyelven. Első megjelenésének pillanatában azonban nem keltett különösebb feltűnést. A kommunista mozgalomnak már nem kellett. Lukács mint a kommunizmus teoretikusa „késve érkezett”: messianizmusa nem volt összeegyeztethető a Moszkvából irányított mozgalomnak a világháborút követő forradalmi hullám csitultával egyre nyilvánvalóbbá váló pragmatizmusával.

Vajda Mihály: Az (eddig) utolsó orosz birodalom tündöklése és bukása


Arnason könyve[1] a szovjet modell eredetéről és sorsáról szól, ám úgy elemzi Oroszország, a Szovjetunió és az egész szovjet birodalom történelmét, hogy eközben az újkori történelem e korszaka által felvetett valamennyi fontosabb elméleti kérdést vizsgálat alá vehesse.

Vajda Mihály: 3903 megmaradt leütés…

…a mentőakcióról


Ott ültem éppen Radnótinál, amikor Gazsi átküldte a végleges fogalmazványt. (Faxon persze. Faxa kell legyen az embernek. Magam is veszek hamarost.) – Mit szólsz? – kérdezte Sándor, vagy valami ilyesmit. – Ühüm mondtam, vagy valami ilyesmit.

Vajda Mihály: …arról, hogy lehet-e a történelmen túllépni


Hogy Balagan pontosan mit jelent, nem tudom; de talán mindegy is. Német film címe, Andres Veiel csinálta, és a Holocaustról szól. Már önmagában is ritkaság, csak azért nem mondom, hogy eddig még ilyen nem volt, mert tudni nem tudom, inkább csak sejteni vélem. Ugyanakkor már régen várok valami ilyesmire. Egy olyan megnyilvánulásra, amelyik nem foglya a német „progresszió” kettős sémájának.

Vajda Mihály: Lehet-e az igazsághoz keresztülhazudni magunkat?


– kérdi tőlem a költő, s első pillanatban azt gondolom, a kérdés bizonyára teljességgel költői. Mert ugyan ki ne tudná, hogy nem lehet? S hogy miért nem, napnál világosabb: a legszentebb cél sem szentesíti az erkölcsileg rossz eszközt, mert az megrontja magát a célt is. Lukács György írta 1918 novemberében: „…a bolsevizmus azon a metafizikai föltevésen alapul, hogy a rosszból jó származhatik, hogy lehetséges, mint Razumihin mondja a Bűn és bűnhődésben: az igazsághoz keresztülhazudni magunkat.

Vajda Mihály: Mi lesz veled, Oroszország?


A Szovjetunió széthullóban van. Nagyon valószínűtlen, hogy meg lehetne állítani ezt a folyamatot. Az erőszak nem mindenható, s még csak az sem olyan egyértelmű, hogy Oroszország erőszakot kívánna alkalmazni a róla leszakadóban lévő köztársaságokkal szemben. Sőt, továbbmegyek: még az sem egyértelmű, hogy Oroszország, a Szovjetunió mai vezetése megakadályozná ezt a folyamatot, ha tehetné.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon