Vajda Mihály: A kicsi Gerda emlékkönyvébe

Mire észbe kaptam, Viola és Amália után a kicsi Gerda is elém tolta a vendégkönyvét. Nem megmondtam, kicsi Gerda, hogy utálok vendégkönyvbe írni?! Haggyá’ mán békén… De várj csak! Kicselezlek én Téged. Már Amáliát is kicseleztem. Írtam neki bele egy könyvről, csak úgy felelőtlenül. Nem kritikát, hanem csak úgy. Úgyis mindig csak úgy kéne írni. Bár? Nem voltam-vagyok ebben egészen biztos, s még tovább bizonytalanodtam elfele, amint a minap a kezembe vettem Radnóti Sándor barátom (egyik) új könyvét; Az Egy és a Sok, az a címe.

• Tovább

Vajda Mihály: Amália vendégkönyvébe

Most Amália vendégkönyvébe írok, Amália egytárgyú, veszettül szubsztanciális szöveget kap a könyvecskéjébe, nem kell panaszkodnia emiatt, mint szegény Violának. Vagy lehet, hogy kell. Fene tudja. De most hagyom a hülyéskedést. Alábbhagy bennem. Helyette afféle olvasónaplót közlök egy könyvről, Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? kötetéről, amiről egyébként is lazábban akartam írni, fenébe a tüzetes vizsgálattal.

• Tovább

Vajda Mihály: Viola vendég­könyvébe

Kiállításokon találkoztam először vendégkönyvvel. Írja bele a tisztelt látogató a benyomásait (?), véleményét (?), mit tudom én. Azóta is majd mindig elosonok a vendégkönyvek, akárcsak a koldusok mellett. Írnék én mindegyikbe, adnék én mindegyiknek, de hát szégyellem magam.

• Tovább

Vajda Mihály: Rettegve repülni

Egy fotókiállítást rendkívül nehéz megnyitni. Mert fotózni mindenki fotózik.

De nézzük: miben különbözik egy művészfotó egy – hogy is nevezzem – nem művészi fotótól? A kérdést persze minden művészeti ág esetében felvethetjük, de házat azért nem mindenki épít, s a pusztán praktikus célú épületeket elég könnyű megkülönböztetni az építőművészet alkotásaitól.

• Tovább

Vajda Mihály: Jézus második halála…

• Tovább

Vajda Mihály: „…nehéznek tűnik lerajzolni egy koboldot, akit sapkája láthatatlanná tesz”

• Tovább

Vajda Mihály: A létre nem jött beszélgetésről

Számomra mindig kérdés volt, miért nem találkozott soha a hermeneutika és a dekonstrukció. Miért van az, hogy a modern kontinentális filozófia két fontos gondolata majdhogynem idegenként ment el, megy el egymás mellett, holott mindkettejüknek a fő törekvése a megértés: hogy megértsük hagyományainkat, szövegörökségeinket, megértsük a Másikat, és – talán a legfontosabb – megértsük önmagunkat.

• Tovább

Vajda Mihály: A jogosult kivétel

Írásom látszólag igen szerény feladatot vállal magára: egy viszonylag rövid szöveg nem is nagyon részletes elemzését. A szöveg Michel Foucault Bevezetés Binswanger: Álom és egzisztencia című művéhez című korai írása. A feladat szerény, mert nem akarok többet, mint Foucault írását megérteni. Mégis nagyon szerénytelen, mert az írást egy igen összetett kérdéskör részeként szeretném szemügyre venni. Ontológia és antropológia viszonyáról van szó, arról, hogy lehet-e másképpen az „általánost”, az embert megérteni, mint a minden egyes másiktól különböző egyedi emberi individuum megértésén keresztül.

• Tovább

Vajda Mihály: Egy szomorú színjáték dokumentumai

Ha volna egy énem, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!, amelyik értene a fotográfiához, az feltétlen figyelmeztetné Önöket arra, hogy olyasvalaki kíván most egy fotókkal csendes teret bemutatni, aki a fo­tog­rá­fiá­nak nem szakértője, s Szilágyi Lenke fotóművészetét sem ismeri igazán jól. De akinek ennek ellenére mentségéül szolgáljon, vagy épp hogy kövezzék meg érte – s ezt most saját énem mondja –, hogy amikor a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet megkérte, nyitná meg Szilágyi Lenke kiállítását, mégsem habozott egy pillanatig sem. Szilágyi Lenke képei ugyanis mindig megragadták: egészen mások voltak, mint a többi nagy fényképész fotói.

• Tovább

Vajda Mihály: Megismerés, gondolkodás, ítélőerő…

Információkat gyűjtünk a létezőkről. Létezőkről a világban, mely létezők egyszerűen csak vannak, ott-vannak. Információkat gyűjtünk róluk, egyre mélyebben megismerjük őket, s ezenközben nem kérdezzük, miért s honnan vannak egyáltalán. Csak az éretlenek, a gyerekek és a filozófusok kérdezik: „Miért van egyáltalában valami, s nem inkább a semmi?” Ismereteket akarunk szerezni a létezőkről, tudni akarjuk, hogy micsodák, hogy milyen, milyen lehet egyáltalában a viszonyunk hozzájuk.

• Tovább