Tulajdonképp nem volna rossz étel, de az asszociációk, amelyeket ébreszt, kecs és elegancia híján valók. Menza, üzemi konyha, özvegy Blasek Jenőné Csollák utcai kifőzése, legénységi étkezde a valahai néphadseregben. A vadasmarha + zsemlegombóc fogalomkör valamiképp alumínium evőeszközöket, zsírfoltos asztalokat, sőt kelkáposztaszagot involvál, noha az utóbbihoz végképp semmi köze sincs.
Gyöngyélet
Megteremtette az Úr a böglyöt, és láthatólag igen elégedett volt vele, majd teremtett hozzá marhát is, amit a bögöly szuricálni és gyötörni fog.
Mint arról a magyar sajtó is kellő terjedelemben beszámolt, egy arhangelszki fakitermelő vállalat dolgozói megkapták a fizetésüket. Ilyesmire korábban is volt példa, megesett már az arhangelszki favágókkal, hogy fizetést kaptak, persze nem túl gyakran, örültek is neki, szívből és őszintén, ahogyan csak az orosz ember tud örülni, ha pénzt kap, és még Szibériába se hurcolják.
A világ, amelyben élek, nagyjából három háztömbnyi terület, pár száz négyzetméter, trapéz alakú, keleten a Ring határolja (írhatnám másképp is, de hát a „körút” szó a közelmúltban speciális politikai-szociológiai jelentést kapott), északkeleti sarkánál baromfibolt található, a délkeletinél egy fontos közintézmény – később még lesz róla szó –, a másik két sarkon semmi sincs.
A baromfiboltban mindig van pulykamellfilé, kacsamáj, árulnak külön alsó és felső csirkecombot, libamáj is van, bár ennek a világnak a lakói valahogy nem igazán kapkodnak utána.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét