Skip to main content

Varga László

Varga László: Levéltári zabrálás 3 felvonásban

3 hozzászólás

Kedves Révész Sándor,

a kért segítségnyújtás szándékával küldöm alábbi cikkemet, amely tavaly május 7-én jelent meg a Népszavában (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=546834). Ezt legfeljebb csak azzal egészíteném ki, hogy emlékezetem szerint a pártiratok „államosítását” én követeltem először nyilvánosan Murányi Gábornak adott interjúban. (A pártiratok is a nemzeti vagyon részei. Magyar Nemzet 1990. május 21.)

Varga László: Gergő és az ő árnyéka

avagy amikor a jog a politika ügynökévé válik


Tizenkét év nem volt elég ahhoz, hogy a fenti tapasztalatot a magyar társadalom magáévá tegye.

Varga László: „Forradalmi törvényesség”

Jogszolgáltatás 1945 után Magyarországon


„Még ma is, miután végre hivatalosan is rehabilitálták a kivégzett Jány Gusztáv tábornokot, csak kevés embert foglalkoztat az országban – írja tavaly márciusban Deák István –, hogy hogyan is zajlottak le a háborús bűnösök perei, s vajon az igazságot szolgálták-e.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon