Skip to main content

zádori

zádori: Kis októberi ünnepek


Szerencsére az emberek nagyobb része munkaszünetnek tekintette a köztársaság napját, így a státusférfiak és -hölgyek többnyire nem maradtak közönség nélkül. Bár Dénes János Érden csak két érdeklődőt vonzott, Boross Péter szédületes hakniját (Rákoskeresztúr–Corvin köz–Lakitelek–Kiskunfélegyháza–Szeged–Kossuth tér–Operaház, hét helyszín tíz óra alatt!) több tízezren csodálhatták személyesen, milliók a tévében.

Szigetek a városban

A főváros számos pontján, egymástól elszigetelve zajlottak az emlékezéstől mentes, jobbára politikai rendezvények.




zádori: A harang nyelve

’56-os Magyarok Világtalálkozója


Harangöntés

A háromnapos rendezvény beharangozása nem sok jóval kecsegtetett. Az ’56-os szervezetek között meglévő ellentétek feloldhatatlanabbnak tűntek, mint bármikor az elmúlt négy év során: az össznemzeti egység nosztalgikus retorikája sokszor ügyetlenül leplezett személyes ambíciókat rejtett.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon