Skip to main content

Zoltán Gábor

Zoltán Gábor: Erotikus író


Ha ezzel a szóval kezdem kritikámat: „erotikus”, nem sütök-e mindjárt a kezdet kezdetén szégyenbélyeget a taglalandó könyvre, mi több, magára a szerzőre? Akármi lenne is a válasz, le kell szögeznem: ami engem illet, én nem idegenkedem az ily módon billogozott művektől. Habár az erotikusnak nevezett szövegek formai és strukturális kritériumok szerint csakugyan gyakran bizonyulnak gyengének. Tán mert pusztán a téma iránti, nyilvánvalóan sokakban meglévő vonzalom kielégítésére jöttek létre.

Zoltán Gábor: Pincekönyvi bejegyzések


Minden regény szabadságharc. Függetlenedési törekvés más regényektől, írói eljárásoktól; az eszmények, némely mintaképül szolgáló regény tiszteletének, sőt, kultuszának jegyében.

Meg persze a regényíró saját, privát szabadságharca, melyet környezete ellen folytat.

A harc során előfordul az is, hogy a szabadságharcos illegalitásba vonul, titkos életet él, konspirál; hogy elárulja barátját, szeretteit.

Próba maga a nyelv is. Hogy valaki ismeri-e a szabályokat és a finomabb szabályokat, illetve, hogy ha megismeri ezeket, akarja-e, képes-e követni, betartani.






Zoltán Gábor: Rossz közérzet a Teremtésben


A Fehér-fekete Rakovszky Zsuzsa harmadik kötete. Ugyanolyan karcsú, mint az előző, a négy évvel korábban kiadott Tovább egy házzal: hatvan-egynéhány oldal mindkettő. A Tovább egy házzal harminchárom verset tartalmaz, tagolás nélkül, egyetlen ciklusként; a Fehér-fekete huszonkét versből áll, és ezen belül tizenegy-tizenegy alkot egy-egy ciklust. A szép összefüggések talán akaratlanok, hisz Rakovszkytól eléggé idegen a misztika, nyilván a számmisztika is.

Zoltán Gábor: Bukásaim könyve

Gábor Miklóssal beszélget Zoltán Gábor


Egy színésznővel beszélgettem egyszer rólad, aki azt mondta, jó, nagyon jó színész ez a Gábor Miklós, de azt, hogy mennyibe kerül egy kiló kenyér, talán nem is tudja; ott él valahol az Újlipótvárosban az ötödik emeleten, az ő elefántcsonttornyában, és nem ismeri az életet.

Hát tudod, én csak a saját életemben vagyok, de abban benne vagyok.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon