Ádám Zoltán 2012. november 3.

Nyomtatóbarát változat

Az utóbbi hónapok egyik legizgalmasabb vitája a fiskális stimulus versus strukturális reform témakörben a Foreign Affairs honlapján:

http://www.foreignaffairs.com/articles/138018/menzie-d-chinn-karl-smith-...

Raghuram G. Rajan (http://en.wikipedia.org/wiki/Raghuram_Rajan), az IMF korábbi vezető közgazdásza meggyőzően érvel a reform primátusa mellett, miközben nem utasítja el a körülhatárolt céllal és mértékkel rendelkező fiskális ösztönzést. Szerinte a mostani válság megítélésekor a releváns összehasonlítási alapot nem a 1929-33-as nagy válság, hanem a '90-es évek óta alacsony növekedési rátával és egyre magasabb GDP-arányos államadóssággal küzdő Japán jelenti, mivel a nagy válság esetében csak a második világháború után jutott túl a gazdaság a visszaesésen, ami a kormányzati kiadások növekedése mellett sok egyéb változással is együtt járt. Hiába képesek Amerika vagy az egyensúlyi szempontból viszonylag kedvező helyzetben lévő európai államok nagyon alacsony kamatok mellett eladósodni, a termelékenység javulása nélkül nem várható, hogy fenntartható növekedési pályára állnak. Ehhez pedig nem elegendőek az infrastrukturális beruházások, a munkaerő hatékonyságának javulására is szükség van, miközben az eladósodás sem folytatható a végtelenségig, sem a háztartások, sem az államháztartás szintjén. Amiből azonban nem az következik, hogy a magángazdasági kereslet drasztikus zsugorodásakor ne volna szükség - lehetőleg jól irányzott - fiskális stimulusokra.

• GazdaBlog

• Ádám Zoltán blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges