Kozák Gyula 2014. március 28.

Nyomtatóbarát változat

A Rottenbiller utca 1. 2. emelet 17. sz. lakás művészlakóinak¹ történetét írom. A könyvből már megjelentek fejezetek² s újabbak is elkészültek, de a tengernyi dokumentumból egyre újabb részleteket ismerek meg, s mindannyiszor el kell döntenem, mi fontos és mi nem, mi kerüljön a kötetbe és mi maradjon ki!

A holokauszt 70. évfordulója alkalmából feleségem édesanyjának, családjának és barátaiknak – általam ismert és közel sem teljes – történetét próbálom elmondani. Vajda Júliáról van szó, akinek ez a művészneve, Richter Júliának született Trencsénben, 1913-ban. Első férje Vajda Lajos festő volt, akit 1940-ben, mint zsidót hívták be munkaszolgálatra, ott kiújult a tüdőbaja, leszerelték, soha többé nem festett, 1941 szeptemberében meghalt. Halálának körülményei tanulságosak. A halálán lévő férfit felesége hazavitte Rákóczi úti albérletükbe, mert Vajda otthon, felesége karjaiban szeretett volna meghalni, de a ház lakói tiltakoztak a haldokló jelenléte ellen, ezért vissza kellett vinni a (mai nevén) Korányi Szanatóriumba. Ő volt a családnak, vagy tágabban: ennek a „körnek” az első áldozata.

Júlia édesanyja, húga és fivére 1942-ben a Tiso-féle Szlovákiából Magyarországra menekült, abban a reményben, hogy itt a zsidók (plusz magyarok, vagyis magyar zsidók) nagyobb biztonságban vannak.

1942. márciusában egész családom Budapestre menekült Bratiszlavából, a fasiszta üldözés elől. Sándor fiam a német megszállás után visszaszökött Bratiszlavába, ahol a Gestapo fogságába, majd az oránienburgi koncentrációs táborba került, ahonnan a felszabadulás után tért haza Bratiszlavába. Hazatérte után megnősült és e napokban született második gyermeke.

Mindezek megtörténte és átélése után úgy érzem és hiszem, nem szerénytelen és teljesíthetetlen kérés, hogy most, 65 éves koromban megismerhessem és talán utoljára életemben meglátogassam fiam családját.

Ezt a levelet özvegy Richter Jenőné, született Lax Olga, Júlia édesanyja írta 1950-ben a Belügyminisztériumnak. Lax Olga fiával és lányával, Sándorral és Irénával valóban Budapestre költözött 1942-ben. Sándor azonban, aki már korábban részt vett a szlovák ellenállási mozgalomban, úgy érezte, hogy Magyarországra „szökésével” elárulta elvtársait, ezért visszaszökött Slovenskoba, ahol a Gestapo elfogta és nem, mint zsidót, hanem mint kommunistát küldte koncentrációs táborba, Oranienburgba (Bötzow), amely egyike volt Hitler legelső lágereinek. A Vörös Hadsereg szabadította fel a tábort, Richter Sándor életben maradt, alig két évet töltött koncentrációs táborban.

Irina, Júlia húga Bálint Endre festő felesége lett, s kellő előrelátás hiányában 1943-ban világra hozta István nevű fiát. Ez Lax Olgát nagymamává tette. Júlia és Olga nagymama együtt laktak Budapesten, a Rákóczi út 51. 6. emelet 3. sz. lakásában, albérletben, a szintén zsidó Langfelder Hedvignél. Ugyanabban a kicsiny udvari szobában, ahol Júlia első férjével, Vajdával lakott annak haláláig. Ennek a lakásnak az is nevezetessége, hogy többször ülésezett itt Kádár János, Kállai Ferenc, Donáth Ferenc és Péter Gábor, s csak a „lakók” eltávolítási nehézsége miatt nem itt történt a Békepárt megalakítása, de a gondolat ebben a lakásban született meg. Ilyenkor a lakóknak (a három nőnek) napokra el kellett távozni, hogy az illegalitásban élő pártvezetők számára üressé tegyék a lakást. Langfelder Hedvig nem volt illegális kommunista, nem volt párttag, de mint 1914 óta szakszervezeti tag, megbízható elvtársnőnek számított és tőle el merték kérni a lakását.

Bálint Endre, aki Vajda Lajos barátja és tanítványa volt, s aki ily módon rokoni kapcsolatba került Vajda (Richter) Júliával, egy másik albérletben élt feleségével, majd fiával. Bálint Endre nővére, Bálint Klári ekkor már Szerb Antal felesége volt. Első férje a filozófus-festő Szabó Lajos, Vajda legjobb barátja. Amit korábban idézőjelben körnek neveztem, annak az egyik gyökere a 30-as évek Szentendréje volt. Innen ismerték az Ámos Imre–Anna Margit házaspárt, innen ismerték Mándy Stefániát, Weiss/Weisz/Csiki Imrét, Czóbel Bélát. De a tágabb baráti körhöz tartozott Sárközi György és Halász Gábor is. Számosan voltak még ebben a körben a harmincas évek elejéről, a Kassák Munka Körét oppozíciósként elhagyók (Szabó Lajos is ilyen volt, vagy a később Robert Capaként világhírűvé vált Friedmann Endre, Horváth László) Most csak a zsidókat sorolom, mert témám szempontjából ennek van jelentősége.

Vajda Lajos két fivére Belgrádban élt, nővére Szentendrén. A három testvérnek öt gyereke volt. Vajda főiskolás társai közül Weisz/Csiki már korábban Párizsba emigrált. Vajdával azonos időben hagyta ott a főiskolát és ment Párizsba Trauner Sándor, Hegedűs Béla, Krajniker Zoltán, Schubert Ernő és Berlinbe Kepes György. Valamennyien zsidók. Hegedűs Béla a francia ellenállási mozgalom korai szakaszában halt hősi halált, barátja, a szintén festő Krauter Jenő – aki nem tartozott szorosan ehhez a csoporthoz – 1942-ben Auschwitzba került, ott pusztult el. Bálint Endre, aki még Budapestről ismerte Krautert (s álnevén, Vaszilovitsként említi önéletírásában), 1934-ben nála lakott Párizsban, itt találkozott először Vajda-művekkel. Akik nem „ellenálltak” és nem jöttek haza, azok életben maradtak és világkarriert csináltak.

Ámos Imrét már 1940-ben elvitték munkaszolgálatra, s hogy mikor és hol pusztult el, arról nincsenek pontos információink.

De térjünk vissza a szűkebb családhoz. 1944 elején Vajda Júlia az alig 20 négyzetméteres szobában, megözvegyülten, első férje műveivel és az ide menekült mamájával albérletben lakik. Bálinték egy másik albérletben, fiukkal. Richter Sándor már koncentrációs táborban van. Mi járt akkor Vajda Júlia fejében? 1944. április 13-án, 25 nappal Magyarország német megszállása után a VII. kerületből levelezőlapot írt barátnőjének, Mándy Stefániának az V. kerületbe.

Édes Stefkám, én már [Vajda] Lajos összes képeit összecsomagoltam és levittem a pincébe, részben elhelyeztem másoknál (Rózsadombon és Hűvösvölgyben). Azt ajánlom, hogy [a nálad lévő képeket] vedd ki a keretből, tekerd össze és jól csomagold be, s úgy helyezd el a pincétekben … Én is szeretnék veled lenni, de hát most teljesen felfordult az életünk. Különösebb baj nincs. Mindnyájan egészségesek vagyunk. …csókol Júlia

Júlia számára a Vajda-művek megmenekítése előrébb való volt, mint a saját élete! És a levelezőlap legdöbbenetesebb mondata: különösebb baj nincs.

Nézzük végig, mi lett a sorsa Vajda Júlia tágabb családjának és baráti körének. Mándy Stefánia és Szabó Lajos Auschwitzba került és túlélte. Első férjének, Vajda Lajosnak egyetlen rokona sem maradt életben, testvéreit, azok házastársait és gyerekeit ismeretlen körülmények között pusztították el. Szerb Antal sorsa (miként Sárközi Györgyé és Halász Gáboré is), közismert.

Júlia közvetlen rokonai, édesanyja, testvére, sógora életben maradtak. Bálint Endre feleségét és kisfiát egy budafoki sváb család bújtatta. Velük volt Olga nagymama is.

Júlia, aki Pozsonyban nőtt fel, s ott évekig német iskolába járt, egy Erdélyből menekült szász asszony papírjait kapta meg, s azzal Nyugat felé menekült. Keszthely környékén egy nagygazda fogadta be cselédnek. S ott valóban azt a munkát végezte, amit egy cselédnek kell. A festő Júliáról tudni kell, hogy még nyáron is cérnakesztyűt hordott, óvta legfőbb munkaeszközét, a kezét. Amikor a front keresztülment rajtuk (ahogy azt akkor mondták) a gazda így szólt Júliához. „Kit tisztelhetek a nagyságos asszonyban?” Júliából még nem múlt el a korábbi hónapok félelme, kővé dermedt. „Én végig tudtam, hogy a nagyságos asszony zsidó, de nem akartam felfedni, mert ha lebukik, és elszólja magát, hogy én a cinkosa voltam, akkor engem is elvisznek.” Kezet csókolt, elnézést kért, hogy dolgoztatta, és megkérdezte, hová viheti el lovaskocsival. Júlia az ötvenes évek elején kísérletet tett megmentője felkutatására, de csak annyit tudott meg, hogy kuláklistára került, földjét elvették és elköltözött a faluból, így nem tudott neki még egyszer köszönetet mondani.

Jegyzetek

• TörtBlog

• Kozák Gyula blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges