Kozák Gyula 2015. április 23.

Nyomtatóbarát változat

A HÍR24 április 19-i számából:

A népbíróságok rendszerének létrehozása a II. világháború utáni Magyarországon elvileg a bűnösök felelősségre vonását szolgálta. Politikai fegyverré vált azonban a szovjetek és a magyar kommunisták kezében, miután kimondták a magyar nép kollektív bűnösségét. Működésüket sorozatban mutatjuk be a legújabb kutatások tükrében a Veritas Történetkutató Intézet Kiss Dávid és Rácz János segítségével.

…

Kiss Dávid és Rácz János kiemeli, hogy itt is az általánosítással van baj, és nem a valódi bűnösök felelősségre vonásával. A nyomozás, és a vádhatóság nemcsak az elkövetett bűncselekményeket, hanem az el nem követett tetteket is szankcionálta.

…

Az első akasztás

Az első "népbírósági" ítélet végrehajtása 1945. február 4-én megtörtént, egy nappal a népbíróságok felállításáról szóló 81/1945-ös rendelet hatálybalépése előtt. … A Budapesti Néptörvényszék két altisztet ítélt halálra, és akasztatott fel lámpavasra az Oktogonon, a hadra kelt seregbeli eljárást alkalmazva. Szürreális jelenet lehetett: a nyilvános kivégzés mellé vért kiáltó tömeget, felvonulást szerveztek, hirtelen még kötelet sem tudtak keríteni a kivégzéshez. Az Budai Vár még ostrom alatt állt, lövések zúgtak a város felett, amelyek közül néhány a tüntető MKP-sek közé csapódott.

Félreértés ne essék, a történészek szerint az eset problémája nem az, hogy két keretlegény elnyerte méltó büntetését. Hanem a törvényesség hiánya. A Budapesti Néptörvényszék, nem a 81/1945-ös rendelet alapján járt el. Ha ez csupán két napon múlt, akkor is - hangsúlyozzák. Az állam alapja a jog, amit bármely kor bármely társadalma "jogosan" kér számon. A törvénytelenül meghozott ítéletekről – legyenek azok bármennyire is igazságosak – az utókor mindig kérdéseket fog feltenni, mindig lesz valaki, aki nem nyugszik bele, vagy a bűnösöket ezzel próbálja menteni, de ez fordítva is igaz. Ez is egy apró morzsa, miért "feldolgozatlan" a mi XX. századunk.
 

És most következzék az 1986-87 fordulóján, Major Ákossal készített életútinterjú¹ vonatkozó részlete. Az olvasóra bízom, hogy a történet ismeretében eldöntse, kinek volt/van igaza.

Kozák Gyula: Mi volt a jogelvi alapja ennek a tanácsnak?

Major Ákos: Ez érdekes kérdés azért, mert ez az ítélkezés valamikor 1945. február 3-án történt és azokban a napokban, de még nem jelent meg, hozta meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány a 81/1945. Min.Eln.sz. rendeletet a népbíráskodásról. Akkor, amikor mi ítélkeztünk, erről még semmit nem tudtunk, és az az érdekes, hogy mégis minden elv benne volt itt az ostromlott városban, minden elv benne volt, ami ennek a különleges bíráskodásnak az anyagi és eljárási szabályait tartalmazta. Induljunk ki az eljárási szabályokból. Az eljárási szabály az, hogy ez nem lehet szakbíróság, ez csak esküdt bíróság lehet. De az esküdt bíróságnak is egy különös fajtája, azért, olyan elvi alapon, ahogy a polgári társadalmak csinálják Nyugaton, hogy kisorsolják az esküdteket, éspedig a 12 dühös embert. Ilyen alapon forradalmi átalakulás során, és egyáltalában egy egészen másképp gondolkodó államban ítélőtanácsot összehozni mégsem lehet. Ennek az ítélőtanácsnak a megszerkesztésére csak is azok a pártok működhetnek közre és delegálhatják a bírákat, akik az adott időben akkor a politikai hatalmat kezdték gyakorolni Debrecenben, részben a nemzetgyűlésben, ami már decemberben összeült, részben az Ideiglenes Nemzeti Kormányban. Ezek a pártok voltak a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt. Ez az öt párt, amelyik szóba jöhetett volna, de a Polgári Demokrata Pártot a Magyar Nemzeti Bizottság nem akceptálta. Úgyhogy akkor a Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt, Kommunista Párt és a Szaktanács jött. Ennek a megszervezésére pedig csak a Budapesti Nemzeti Bizottság lehetett hivatott, de úgy, hogy meg kellett bízni engem a Néptörvényszék – ők nevezték így, hogy törvényszék, de valószínű, hogy ebben én is közreműködtem. A honvéd törvényszékből lett néptörvényszék, vagyis nem népbíráskodással, hanem néptörvényszékkel kezdtünk – tehát ennek kellett megtalálni az alkotmányjogi alapját. Hogy a Nemzeti Bizottság hogy’ hoz össze egy bíróságot és hogy’ dönthet a vádemelés, az ítélet megerősítése és a kegyelmi kérelem elutasítása tárgyában. Ez egy különleges feladat volt. De hát ennek a megoldásában éppen az segített, hogy a tábori bíróságot vezettem, mert valahogy úgy tudtam megoldani a helyzetet, hogy ez a Budapesti Néptörvényszék egy olyan tábori bíróság, amely hadiállapotban, egy ostromlott városban, erődítményben – ezek katonai jogi fogalmak a hadra kelt seregbeli eljárásban – dolgozik, egy olyan illetékes parancsnok mellett, ami most nem katonai, hanem a Nemzeti Bizottság. Tehát a Nemzeti Bizottság a seregtestparancsnok, aki mellett én nem tábori bíróság vagyok, hanem néptörvényszék, illetve népbíróság vagyok, akitől kapom az utasítást a vádemelésre, az ítélkezésre, akinek referálom az ítéletet, akivel aláíratom valamennyi taggal, a Nemzeti Bizottság tagjaival az ítéletet, és akik aláírják a kegyelmi kérvény elutasítását. Ez különleges elvi eljárás, aminek a gyakorlati és jogelvi alapját a hadra kelt seregbeli eljárás adta, de hát azért a tényleges hatalmat ebben a városban, ezen a területen a szovjet seregparancsnok gyakorolja, tehát teljesen attól függ a Budapesti Nemzeti Bizottság és sokáig még az Ideiglenes Nemzeti Kormány is.

Kozák Gyula: Kellett konzultálni a szovjetekkel?

Major Ákos: Kellett. A szovjetek az ítélkezési felségjogokat átadták a Nemzeti Bizottságnak. Ez volt az egészen különleges alkotmányjogi megoldás és jogi megoldás, amiben mindenki megegyezett, kivéve Csorba Jánost². Ő elutasított minden aláírást, ilyenben ő részt nem vesz.

Kozák Gyula: Halasztást akart a jogi procedúrák rendezésében?

Major Ákos: Addig, amíg az Ideiglenes Nemzeti Kormány ideér, addig tartsuk fogva őket. Én nem vonom kétségbe, hogy a rendes, klasszikus jogelvek alapján egy finomkodó és a felelősség elől kibúvó jogásztól ez lett volna a formailag helyes megoldás. Pillanatnyilag nem vonom kétségbe. És azt se vonom kétségbe, hogy abban az időben ezt a megoldást rajtam kívül senki nem találta ki, és senki sem vállalta volna. Illetve ketten vállaltuk, Ries István³ meg én. Ries tagja volt a Nemzeti Bizottságnak, annak a jogi szakértője, kiváló jogász, ugyanúgy nagy gyakorlattal a katonai bíráskodásban, mint én. Mikor azt mondtam, hogy Pista, hogy akarjuk ezt megoldani? Nekem ítélkezni kell, tehát valahogy ki kell találni az alkotmányjogi megoldást. Én, a tábori bíróság volt vezetője, egy volt tábori bíró ezt ajánlom. Azt mondja, igazad van, ezt csináljuk. Ő referálta és elfogadtatta a Nemzeti Bizottsággal. Én referáltam az ítéletet és ő csinált minden továbbit. Tábori bíróságnál nincs fellebbezés. Ott meghozza az ítéletet a tábori bíróság és az illetékes parancsnok, azt a Nemzeti Bizottság vagy aláírja, vagy nem. Ha nem írja alá, nem erősíti meg, akkor ráírja azt, hogy hatályon kívül helyezem, újra tárgyalni. Tehát ez a lehetősége is megvolt a Nemzeti Bizottságnak. Nekik nem kellett volna megerősíteni, ha nem tetszett volna az ítélet és nem adták volna teljes elvi és gyakorlati hozzájárulásukat.

Kozák Gyula: A megerősítéshez a szovjetek is hozzájárultak?

Major Ákos: Tudomásul vették. Fölvette velem a kapcsolatot egy Minkin nevű őrnagy. Ő volt ekkor az összekötő. Már a nyár folyamán, hivatott engem egy tábornok. Pontosan nem emlékszem a nevére, egy nagyon német modorú szovjet tábornok volt, akiről kiderült, hogy ő a SZEB⁴ szovjet szekciójában dolgozik s rólam, személyemre vonatkozóan felvilágosítást kért a Budapesti Népügyészség elnökétől. Úgyhogy az oroszok, miután tudták, hogy én megjártam a szovjet hadműveleti területet is, nem voltak nagyon lelkesen elragadtatva tőlem. De hát szükségmegoldás voltam és ezt a politikai gesztust a szovjet helyesnek tartotta, mert nagyon lelkesen tudomásul vette a Kommunista Párt, a Szabadság c. lap még röpiratot is megjelentetett. A szovjeteknek csak az nem tetszett, ami nekem se, hogy a Vas Zoltán⁵ csinált egy nagy végrehajtást az Oktogonon, egy népünnepélyt, lámpavassal, ami a bírói gusztusommal nem egyezett. Hatalmas tömeg gyűlt össze. Mikor nagy nehezen fölkötötték a lámpavasra ezeket az embereket, leszakadt a cukorspárgából font kötél, és akkor nekiestek, a kezükbe eső mindenféle eszközzel még összevissza verték a hullákat, és erre a németek odalőttek. Erről az volt a véleményem, hogy ebből elég. Bemutatkoztatok, de többé ilyen népünnepélyt rendezni nem lehetett. Az én véleményem tökéletesen egyezett a szovjet véleménnyel.

Utóirat

1. Mindezzel nem Major Ákost akarom védelmembe venni, csak szerettem volna érzékeltetni a Veritas történelmi látásmódjának célzatos inkompetenciáját. Major Ákos nem volt Grál lovag, de az adott ügyben mégis igyekezett fenntartani a törvényesség látszatát. Voltaképpen én vettem rá, hogy írja meg emlékiratait, amit az általam készített interjúra alapozott.

2. Halála előtt sokat jártam Vas Zoltánhoz, egy vele készítendő életút-interjút próbáltam tető alá hozni, de Vas inkább anekdotázni akart, aztán pedig meghalt. Vas Zoltán – sajnos magnón kívül – elmondta, hogy az Oktogonon végrehajtott akasztások után jelentősen javult Budapest közbiztonsága. Az “autodafénak” voltaképpen ez volt a célja.

Jegyzetek

• TörtBlog

• Kozák Gyula blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges