Nyomtatóbarát változat

„Kérdem én, miért nem ülhet le a katona? – ordította Kokas főtörzsőrmester egy fagyos december eleji hajnalon a hajmáskéri rendező-pályaudvaron már hat órája ácsorgó századnak.

– Hát azért, mert ha leül, lefekszik, ha pedig lefekszik, akkor elalszik.”

---

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1960. június 21-én tárgyalta Kádár távollétében a „belső reakció” elleni harcról szóló belügyminisztériumi előterjesztést. A dokumentum teljes, mintegy 50 gépelt lapot kitevő szövege három részből áll: a Belügyminisztérium jelentése, a jelentésről folyó vita a Politikai Bizottságban, végül a PB határozata. Az itt közölt részletek az első és a második részből valók.

1960 áprilisában, egy évvel az első szűk körű és részleges amnesztia után, a felszabadulás 15. évfordulója alkalmából nagyobb szabású amnesztiát hirdetett a politikai vezetés. A megtorló politika visszafogását, az enyhülést külső és belső körülmények egyaránt indokolták. A magyar kormány nemzetközi elszigeteltsége nem oldódott, és itthon sem lehetett a végtelenségig fenntartani a hadiállapotot.

A pártvezetés is szerette volna eltemetni ’56 emlékét. Ez azonban nem ment könnyen. A problémát nem elsősorban az jelentette, hogy a belügyi apparátusnak, mint ez a dokumentumból kiderül, hosszabb időre volt szüksége az átálláshoz, hanem az, hogy az „ellenforradalom” volt a rezsim egyetlen lehetséges legitimációs alapja. A sok mellébeszéléssel ködösített, szőrszálhasogatásnak látszó vitának a „belső reakció” természetéről – vagyis arról, hogy abban a „nyílt fasiszta” jelleg dominál, avagy az ártalmatlanabbnak tetsző nacionalizmus (szovjetellenesség, klerikalizmus) – komoly tétje volt. Ez a vita az „ellenforradalom”-tézis lényegét érinti. Ennek ugyanis fontos eleme volt a kontinuitás az „áruló revizionistáktól” a „fasisztákig”. Megjegyzendő, hogy az 1945 utáni kommunista szóhasználatban a „fasiszta” jelző, eredeti konnotációit – diktatúra, háború, népirtás és egyéb szörnyűségek – nagyon is megőrizve kiterjedt szinte mindenkire, akit a kommunista vezetés ellenfelének tekintett. Így lett fasiszta a „jobboldali” szociáldemokratáktól Adenaueren át Eisenhowerig, Titóig és Rajkig mindenki, aki szemben állt vagy szembekerült a sztálinista rezsimekkel.

A „klasszikus kor” dichotomikus világképében „objektíve” nem létezhetett köztes nyugvópont, csak két végpont: a munkásosztály haladó diktatúrája vagy a reakció fasiszta diktatúrája. Az előbbi erőszakos, durva „forradalmi” gyakorlatát az utóbbi rémképe igazolta. Ebben a koordinátarendszerben mindenki, aki lélekben távolodott a proletárdiktatúra klasszikus modelljétől, akár szándékaitól függetlenül is a fasizmus „szálláscsinálójává” lett, hiszen azt a rendszert gyengítette, amelyik a fasizmus egyetlen következetes tagadása. A Nagy Imre és társai ellen lefolytatott per koncepciójának – a szándékos árulás tételezésével kiegészítve – ez volt a lényege.

A szovjet beavatkozás az addigi események logikus folyományaként bekövetkező fasiszta fordulatot akadályozta meg. Az 1951 őszén az ENSZ Ötös Bizottságának jelentése ellen szervezett kampány egyik fő érve is az volt, hogy Magyarországot a második világháború után kötött nemzetközi szerződések kötelezték a fasizmus minden megnyilvánulási formája elleni fellépésre, és a Kádár-kormány csak ennek a kötelezettségének tett eleget, amikor szovjet segítséggel leverte az „ellenforradalmat”.[1]

A konszolidációs (vagy „szanálási”[2]) politika viszont feltételezte az események és az eseményekben résztvevők árnyaltabb megítélését. Ha a fasiszta veszélynek, szervezkedésnek tulajdonít a vezetés nagyobb jelentőséget, akkor nem lehet szó a megtorlás és a társadalom ellenőrzésének lazulásáról, ami mellesleg azoknak is fontos, akik ehhez „értenek”, ebből keresik a kenyerüket. De többről volt szó, mint kenyérharcról. Ha ugyanis tompítják a fasiszta veszélyt, akkor sérül az „ellenforradalom” koncepció belső szerkezete. Akkor elmosódik az, hogy voltaképpen miért is lett volna szükségszerű a fasiszta hatalomátvétel, kétségessé válik Nagy Imréék sokat emlegetett „híd-szerepe”, és cseppfolyóssá lesz a határ a revizionista elhajlók és a magát „marxista–leninistának” tituláló kádári derékhad között. Legalábbis elvileg. Ideiglenes egérutat a nemzetközi kommunizmus megerősödéséről, a nemzetközi helyzet kedvező alakulásáról és a belső ellenség szétzilálódásáról szóló kinyilatkoztatások kínáltak, az igazi „forradalmárok” azonban már ekkor sejtették, hogy a tragikus vétség elkövettetett.[3] A Kádár-rendszer elindult a végóráiban zavart dadogásba fulladó hallgatás útján.










Jegyzetek

[1] Tudósítás az ENSZ Ötös Bizottságának üléséről. Magyar Rádió, Kossuth adó, 1957. szept. 10. Hungarian Monitoring, Open Society Archives.

[2] Ld. Kalmár Melinda, Holmi, 1997. 1.

[3] Ld. még: Tamás Gáspár Miklós: A Nagy Imre-ügy. Beszélő, 1996. július 5–6. o.

---

BELÜGYMINISZTÉRIUM
SZIGORÚAN BIZALMAS!
MSZMP KB ADMINISZTRATÍV OSZT.
A/794/4/1960. SZ.
KÉSZÜLT 2 PLD-BAN

JELENTÉS
A POLITIKAI BIZOTTSÁGNAK
A BELSŐ REAKCIÓ ELLENI HARC
NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL

A bel- és külpolitikai fejlődés s részben az adminisztratív intézkedések a belső reakciós erők között lényeges változásokat eredményeztek.

1. A tudatos ellenséges erők a dolgozó tömegektől jelentős mértékben elszigetelődtek annak ellenére, hogy az ellenséges illegális csoportok, szervezetek nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a munkások, a dolgozók között befolyásra tegyenek szert. Polarizációs folyamat megy végbe közöttük, egyre többen igyekeznek beilleszkedni társadalmunkba, mások passzívak; az ellenséges erők egy része pedig 1959-től ismét aktívabb. Ez megnyilvánult a mezőgazdaság átszervezésével kapcsolatban. 1960 első három hónapjában széleskörű röpcédulázás, falfirkálás volt.

Aktivizálódás volt a horthysta erők között is. A belső reakciós erőkre hatással vannak az imperialista követségek, hírszerző szervek, a Szabad Európa Rádió és az általuk irányított emigrációs szervezetek propaganda és szervező tevékenysége. Ezek a szervek nagy figyelemmel kísérik a belső reakciós erők helyzetét. A jugoszláv követség különös figyelmet fordít a revizionista és más értelmiségi csoportokra.

2. Az ellenséges erők körében 1959–1960-ra jelentős átcsoportosulás történt, ami jelenleg is folyamatban van. A „nemzeti kommunista” és „harmadik utas” ideológia és taktika nem tölti be már az összes reakciós erők tömörítésének szerepét.  Ez leszűkült, elsősorban az értelmiség egy részére. A legnagyobb hatású ellenséges ideológiai és politikai áramlat: a nacionalizmus, amelynek különböző válfajai képezik az ellenséges csoportok, illegális szervezetek tevékenységének eszmei és politikai alapját. A nacionalista nézetek érvényesülnek a revizionista csoportoktól az illegális klerikális szervezetekig.

3. Feldolgozás alatt van többirányú illegális klerikális szervezkedés. Ezek a szervezetek igyekeznek tömöríteni és vezetni a reakciós erőket. A jelzések szerint a katolikus egyház mellett létezik egy illegális hierarchia, illegális püspöki karral, melyet a Vatikán irányít. Ezeket azonban ez ideig még dokumentálni, bizonyítani nem tudják. E hierarchia célja az egyház vezetése a vatikáni célkitűzéseknek megfelelően. Nyomást gyakorolnak a lojális püspökökre, harcolnak a békepapokkal szemben, nagy aktivitást fejtenek ki az egyház tömegbázisának kiszélesítése érdekében. Az ifjúság között erős illegális szervezeteket vezetnek. Több mint száz ilyen csoport ismert, ezernél több taggal. E szervezetek bázisait osztályidegen, régi értelmiségi és kispolgári rétegek alkotják. Széleskörűen kombinálják az illegális és legális munkát.

Az illegális szervezetek politikailag különböző árnyalatúak. A legerősebb a „keresztény szocialista”, de erőteljes fasiszta áramlatok is léteznek. Egyik legerősebb illegális szervezetük a „Mária légió”, amely az egyház védelmét van hivatva szolgálni. Aktív illegális munkát folytatnak a különböző feloszlatott szerzetesrendek. E szervezetek nagy mennyiségű illegális propagandaanyagot terjesztenek. Adataink szerint a katolikus illegáció a Vatikán irányítása alatt áll, de kapcsolatban vannak más imperialista hírszerző szervekkel is. A protestáns egyházak keretén belül működő megújulási mozgalmat illegális csoportok irányítják.

4. A volt horthysta erőszakszervezetek és fasiszta pártok tagjaiból és vezetőiből, valamint volt fegyveres ellenforradalmárokból több mint 80 csoportosulás van ellenőrzés és feldolgozás alatt. Ebből 20 csoport szervezetszerű ellenséges tevékenységet fejt ki. Az elmúlt évben e csoportosulások száma nőtt. Bátrabban tartanak egymással kapcsolatot, élénken reagálnak a kül- és belpolitikai hírekre, rémhíreket terjesztenek, csoportosan hallgatják a Szabad Európa Rádió adásait. Egyes csoportokban „Fehér segély” gyűjtés van.

5. Nyugtalanító jelenség, hogy az ifjúság egy részében visszhangra találnak a fasiszta és nacionalista eszmék. A lezajlott fasiszta jellegű röpcédulázások és falfirkálások során 120 főt fogtak el. A bűncselekményt elkövetők 78%-a 18 éven aluli fiatal. Az elfogott idősebb személyek többsége fasiszta. Az elmúlt évben hét ifjúsági szervezkedést számoltak fel. Ezek terrorakciók végrehajtását tervezték, fegyverrel rendelkeztek, vagy annak szerzésére törekedtek. Fasiszta jellegű röplapokat készítettek. Disszidálni szándékoztak, illetve külföldi kapcsolatot akarlak létesíteni. Egyes csoportoknál mindez párosult gazdasági jellegű bűncselekménnyel. A felszámolt ügyek kivizsgálása során megállapítást nyert, hogy a résztvevők nagyobb része a városokban lévő ún. huligán bandákból kerül ki. Ezek szüleinek mintegy 40%-a horthysta tiszt, fasiszta pártok tagja vagy ellenforradalmár volt. A huligán bandák érintkeznek az alvilág fasiszta elemeivel, akik politikailag befolyásolják őket. Egyes nacionalista pedagógusok tevékenysége és a szülői nevelés hiánya súlyosan kihat ezekre a fiatalokra.

6. Az ellenséges elemek tevékenysége a népgazdaság legfontosabb beruházásainak vonalán tapasztalható nagymértékben. Változatlanul súlyos károk észlelhetők a dieselesítés területén, ahol esetenként szabotázsra utaló jelzésekkel is rendelkeznek. Egyes ellenséges elemek részéről tapasztalható olyan törekvés, hogy a KGST ajánlatával szemben nyugati megoldásokat helyeznek előtérbe. Megkönnyítik a népgazdaság területén az ellenséges erők tevékenységét egyes területeken tapasztalt rendellenességek és lazaságok. Ez is nehezíti a szabotázs-tevékenységet kifejtők leleplezését. Adatok bizonyítják a nyugati hírszerző szervek tevékenységének fokozódását a népgazdaság területén. Több neves szakembert tanulmányoznak beszervezés céljából. Figyelemre méltó a KGST tevékenysége iránti fokozódó érdeklődésük.

7. A mezőgazdaság átszervezésének kérdésében az össz ellenséges erők körében élénkülés tapasztalható. Az ellenséges tevékenység két irányú: akadályozni a tsz-fejlesztést, másrészt a már meglévő tsz-ekben zavarni a munkát – belső bomlasztással gátolni a megszilárdulást. Egyes helyeken az ellenséges elemek megpróbáltak elnöki vagy más vezetői pozícióba kerülni. Ennek elérésére több helyütt támadást indítottak a vezetők ellen, megpróbálták a tagságot maguk mellé állítani. 1960-ban 12 esetben szerveztek tömegesebb tsz-ellenes fellépést.

Az ellenséges tevékenység főbb formája változatlanul a termelőszövetkezetek elleni propaganda. Emellett azonban fokozottabban tapasztalhatók a megszilárdítás ellen irányuló szabotázsszerű cselekmények: több géprongálás történt, nagyszámúak az állatmérgezési esetek. Jelenleg 11 ügy van feldolgozás alatt. A mezőgazdaság szocialista átszervezése ellen fellépő ellenséges csoportok tevékenységük irányát a Szabad Európa Rádió adásaiból veszik.

Budapest, 1960. június 15.

Kaszás Ferenc
Földes László

---

JEGYZŐKÖNYV
A POLITIKAI BIZOTTSÁG 1960.
JÚNIUS 21-ÉN TARTOTT ÜLÉSÉRŐL

Jelen vannak: Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor, valamint Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán és Szirmai István elvtársak.

JELENTÉS A BELSŐ REAKCIÓ ELLENI HARC NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL

Előadó: Galambos József elvtárs

Meghívottak: Földes László, Németi József, Hollós Ervin, Kaszás Ferenc és Surányi Ferenc elvtársak

Galambos József elvtárs: Mi a következőkből indulunk ki. Addig, amíg 1956–1957-ben a belső reakciós erők lényegében a Nagy Imre-féle „nemzeti kommunista” vonalon álltak, erre állt rá lényegében az egész imperialista tábor is. E zászló alatt tömöríthették az összes ellenséges, reakciós erőket. 1957–58-ban ez megváltozott. 1958-ban nemzetközi vonatkozásban is ez a vonalvezetés megváltozott, és a nyílt, fasiszta erőkre és a klerikális reakcióra támaszkodott. Ez kifejezésre jutott abban, hogy emigrációs vonatkozásban is a szoc. demek között, az innen disszidált személyek között is egyre inkább a nyílt fasizmus terjedt. Ez végigment az emigráción, s ennek jelei mutatkoztak Magyarországon is a belső reakció erőinél. Ilyen átcsoportosulás ment végbe. Ma lényegében az ilyen nyílt nacionalista vonal, plusz a klerikális reakció, de azon belül is a nacionalizmus zászlaja alatt tömörülnek.

Szirmai István elvtárs: Tisztelt Politikai Bizottság! Engedelmet kérek, de ebben a kérdésben […] szeretnék az elvtársakkal vitába szállni a reakció taktikai kérdéséről. Az ellenforradalom és az ellenforradalom összes erőinek összpontosító ideológiája ez a bizonyos semlegesség, koncepció volt: Magyarországot leszakítani a szocialista tábortól. Ezt szolgálták a különböző „nemzeti kommunista”, „harmadikutas” és más nacionalista jelszavú eszmei irányzatok. Az ellenforradalmat levertük. Az ellenforradalom leverése után voltak természetesen ilyen elkeseredett utóvédharcok, és ezekben az elkeseredett utóvédharcokban a nemzetközi reakciós elemekre és különböző olyan csoportosulásokra, amelyek segíthették őt ezekben az utóvédharcokban. De a nemzetközi reakció koncepciója nem hiszem – s ebben vitatkozom –, hogy változott. A nemzetközi helyzet reálisan az elmúlt 3-4 esztendőben úgy nem alakult, hogy valamelyes kis realitása is volna annak, hogy fegyveres erőkre támaszkodva, valamit csinálni tudnának. De reális maradt – a mi társadalmunkban is reális –, hogy ezzel a nemzetközi nacionalizmussal, semlegességi követeléssel bizonyos tömegeket magukhoz tudnak állítani. Nekem az a véleményem, hogy a nemzetközi reakciónak ez a fő koncepciója – mely mögé a klerikális reakció különböző rétegei fasiszta és egyéb reakciós csoportokat tömörítenek. Mi a nemzetközi reakció fő vonala? A szovjetellenesség! Azt mondják, hogy bennünket kizsákmányol a Szovjetunió. A megoldás az volna, elszakadni a Szovjetuniótól Nyugat felé. Ez a koncepciójuk nem változott.

Kállai Gyula elvtárs: Amit Galambos elvtárs említ – hogy nyílt fasiszta mezben jelentkeznek –, ezt én sem tudom elfogadni. Nem hiszem, hogy az ellenség itt nyílt fasiszta irányzatú politikai vonal kialakítására törekedne, ez teljesen irreális volna. Hogy miért? Azért, mert a feltételek ehhez nincsenek meg. Nálunk ma az ellenséges elemek – azt gondolom, az ezzel foglalkozó illetékes szervek is szem előtt tartják ezt –, az ellenség most, a mai helyzetben, amikor megyünk előre, a politikánk helyes, az osztályellenség politikájának érvényesülését elszigeteli, a tömegek a mi oldalunkon állnak, nagy eredményeink vannak – ilyen helyzetben az osztályellenség nem követhet más politikát, mint nagyfokú alkalmazkodást, politikájának leplezését a tömegek előtt, s ugyanakkor újabb agyafúrtan leplezett módszerek kialakításán fáradozik, hogy mégis a maga politikája számára bizonyos tömegeket megnyerjen.

Szirmai István elvtárs: Plusz gazdasági szabotázs.

Kállai Gyula elvtárs: Az is. Nem helyeslem, hogy az elvtársak sok tekintetben régi fogalmakkal operálgatnak. A második oldalon azt írják, hogy aktivizálódás volt a horthysta erők között is. Hogyan értik azt, hogy horthysta erők? Persze vannak az országban ilyen erők, de hogy ezek hogyan lépnek fel, mit csinálnak, hogyan dolgoznak, azt nem tudom. Nem lehet ezeket ma már egyszerűen horthysta erőknek nevezni. Lejjebb azt mondják, hogy jelentős átcsoportosulás történt. Tehát a régi horthysta erők között is? Én azt gondolom, hogy ezt azért nem így kellene nézni, ezek ma már nem olyan horthysta erők, mint azelőtt voltak.

Gáspár Sándor elvtárs: A nemzetközi reakció taktikájában bekövetkezett változásról a Belügyben dolgozó elvtársak helyes következtetéseket vonnak le. Az ellenség frontálisan támadni nem tud. Differenciáltan támad, s azokon a területeken, amelyek itt az anyagban fel vannak sorolva. Ide tartozik ez a nyílt fasiszta támadás is.

Azt hiszem, igaza van Szirmai elvtársnak, de az, amit ő mond, nincs ellentétben azzal, amit az elvtársak mondanak. Tényleg széles skálán dolgozik az ellenség. Ha az ember arra gondol, hogy az ellenforradalmi események legfőbb tanulsága számunkra az, hogy az ellenség nyíltan nem tud támadni. Néhány dolog hiányzik. Állítom, hogy Magyarországon még a nacionalizmussal, sovinizmussal, antiszemitizmussal sem tudnak olyan tömegbázisra szert tenni ezek az ellenséges erők, mint a szociális demagógiával.

Galambos József elvtárs: A Szabad Európa viszi ezt a hangot…

Kállai Gyula elvtárs: A Szabad Európa rendszerint összhangban van vele.

Gáspár Sándor elvtárs: Itt van ez a bizonyos sportterület. Elvtársak, felelősségem tudatában kijelentem, hogy Magyarországon két sportközpont van. Nem úgy, hogy a másik föld alatt jelentkezik, de nagyon is tapasztalható, hogy a tömegek fertőzésére, rendszer elleni izgatásra a sport minden területét felhasználja az ellenség.

Meg kell figyelni: a sportban az összes kulcspozíciók betöltése úgy történik, hogy a párt és a kormány odateszi azokat az elvtársakat, akiket megfelelőnek tart. Mindjárt az alatta levő lépcsőben ezek az ellenséges csoportok igyekeznek elhelyezni az ő embereiket. Az összes vasas üzemeknél igyekeznek elhelyezni az ő embereiket mint trénereket stb. Megvan itt a logikus összefüggés: az összes ilyen vasas üzemekben ilyen emberek vannak a sportkörökben, ezek nem kimondottan osztályellenséges elemek, de ezeket az embereket az ellenséges csoportok mozgatni tudják. Ennek egyébként tanúi lehetünk minden félórában.

Münnich Ferenc elvtárs: Ebben az okmányban igen sok megfigyelés van. Nem látni azonban belőle, hogy mit tesznek az arra hivatott szervek, hogy harcoljanak az ellenforradalommal szemben. Persze, a helyzet bonyolult és nehéz. Találkoztam egy olyan típussal, aki lelkesen hivatkozik a népi demokráciára, minden jó neki, minden nagyszerű, s utána jön a „de”. Szerinte mindenütt vesztegetés, korrupció van. Nehéz az ellenség ellen harcolni. Rugalmas és egészen változatos taktikát folytat.

Van itt egy visszatérő dolog: változatlanul súlyos károk észlelhetők a dieselesítés területén. Ezt már három és fél év óta halljuk, hogy ilyen van. Ez csak azért létezik, hogy valami jelenséget megfigyelhessünk? Ha ebben a dologban semmi nem történik, akkor jövőre is vissza fog térni a dolog.

Kiss Károly elvtárs: Köztudomású, hogy hazánkban a belső reakció az ellenforradalom után hatalmas csapásokat kapott. […] Azonban nem szabad azt sem figyelmen kívül hagynunk, hogy amikor a belső reakció az ellenforradalom után hatalmas csapásokat kapott, a disszidálással a külső reakció erősítést kapott. Talán látszólag egymástól függetlenül, de mégis azért végső soron a népi demokratikus országok ellen dolgozó amerikai szervek kezében összpontosul a magyar népi demokráciában létező, velünk szemben álló erőknek is a kívülről való irányítása. Legfőbb törekvésük a gazdasági hírszerzés. Aztán az egyház területére való beépülés.

Kissé meglepődve, csodálkozva olvastam azt, hogy a Vatikán külön iskolában képezi ki azokat az embereit, akiket illegális bevetésre készít elő, még a Szovjetunióba is. Tehát még egy ilyen erős területre is, régi területre, amely területen a római katolikus vonatkozás elég gyenge, sokkal gyengébb, mint Románia, Magyarország, Bulgária területe. Hallatlan áldozatokkal, anyagi ráfordításokkal képez ki a Vatikán embereket ilyen munkára.

Aztán létező kapcsolat az illegális szociáldemokrata kapcsolat. Ezek tevékenysége talán elvékonyodott az elmúlt három évben, de azért tartják magukat. Próbálják a lelket tartani bennük, hogy éljenek tovább, tartsanak ki. Végső fokon ezeknek a meglevő tényezőknek fő ápolója Amerika.

Komócsin Zoltán elvtárs: Ami a nemzeti kommunistákat illeti, ez most már régen tény, hogy az ellenforradalom leverése után volt egy kölcsönös csalódás a nemzeti kommunisták részéről az amerikaiakkal szemben, és viszont. Volt egy olyan megfogalmazásuk, hogy Nagy Imre nem bizonyult alkalmasnak arra, amit kellett volna csinálni. Nemzetközileg is megfigyelhető, hogy a magyarországi ellenforradalom után történt felfejlődése a nemzetközi munkásmozgalomnak, a Szovjetunió tekintélyének megerősödése kétségkívül alkalmas volt arra, hogy ez a „nemzeti kommunista” koncepció háttérbe szoruljon. De ugyanakkor megfigyelhető volt az is, hogy a számukra szilárd pontok, a nacionalista, fasiszta, a rendszerrel szemben vadul ellenséges elemek, kitartottak mindezek dacára az amerikaiak mellett. Úgy értem, hogy az elvtársak nem azonosítják a nacionalizmust a fasizmussal, minthogy nem is azonosítható. Nagy különbség nincs közte, de azért van.

Fock Jenő elvtárs: Az ellenség fő vonala mégis csak az, hogy jobb időkre megőrizni az erőket, s ennek nagyon ellentmondanak az írt fasiszta-dolgok. Ezek nem is az ő módszerük. Ők inkább arra mennek, hogy míg magukat megőrizzék, a párt fő vonalával szemben igyekezzenek dolgozni. Mi azért dolgozunk, hogy a dolgozók minden rétegét összekovácsoljuk a párt mellett. Ők pedig az ellenkezőjét akarják. Ez szerintem a fő vonaluk. Nemzetközileg továbbra is fő vonaluk, hogy a szocialista táborba éket verjenek.

Én is egyetértek azzal, amit Kállai elvtárs felvet, jól ismerem a belügyi módszereket. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy mit ártanak itt 2–3 esztendő alatt ezek az emberek. Sokszor az az érzésem, hogy talán az elvtársak többre becsülik azt, hogy figyelhessék a tevékenységüket, jelentést írhassanak róla, s nem gondolják, hogy ezek ez alatt az idő alatt száz, kétszáz, ezer, kétezer emberre viszik át az ő gondolataikat. Szerintem vannak esetek, amikor sokat várni nem kell. Vannak olyan, általunk megfigyelt csoportok, akik között általunk is ismert fasiszta, féllegális szervezetekkel tartanak kapcsolatot. Az ilyenekre le kell csapni. Érezzék azt, hogy nem nagyon veszélytelen dolog külfölddel, akár ilyen formában is, kapcsolatot tartani. Nem mondom azt, hogy mindenkit fogjunk le, de néhány esetben meg kellene mutatni ezt a dolgot, hogy ez ne nagyon terjedjen.

A huliganizmus. A gyerek és a család. Ezt sem szabad tétlenül nézni. Szerintem, amikor világos a kapcsolat, amikor egy volt horthysta katonatiszt gyerekéről van szó, volt fasiszta gyerekéről van szó, világos, hogy az a gyerekét ebben a szellemben neveli, még ha óvja is, hogy ne firkálj a falra horogkereszteket stb. Néhány ilyen esetben a szülőket is meg kellene nézni, s ha beigazolódik, akkor ki kellene telepíteni őket Budapestről. S nem árt, ha néhány ilyen eset nyilvánosságra kerül.

Szabotázs, diverzió. Azt hiszem, kevés volt ilyen, nyílt formában. Talán okosabban dolgoznak, viszont más formában. A nyílt formájú diverziót sokkal könnyebb leleplezni, viszont nehezebb védekezni a másik ellen. Itt van ez a dieselesítés. Ez a dolog engem nagyon izgat. Csergő elvtárs ezt az ügyet szeretné a Belügyre rányomni azzal, hogy szabotázst lásson ebben a dologban a Belügy. Csergő elvtársnak ez könnyű megoldás lenne. Ebben a dologban a Belügynek lenne meg a felelőssége, hogy az a 3–4 csavargó miért tudott még ott dolgozni. Pedig véleményem szerint Csergő elvtársé a felelősség 99%-ban. Valami lehetetlen módon elkészített egy jelentést a Gazdasági Bizottság részére, s ebbe is beleírta, hogy szabotázs van ebben az ügyben, s az illetékes belügyi szervek foglalkoznak vele. Ez egy nagyon rossz dolog volt. Mert ha ott tényleg szabotázs lenne, akkor sem szabadna leírni azt egy jelentésben, egy olyan jelentésben, amit aztán 50 példányban sokszorosítanak. Csergő elvtárs tudja, hogy a felelősségre vonás meglesz, ha nem mennek rendben a dolgok, s most igyekszik a felelősséget áthárítani.

Nem lehet megkülönböztetni az ellenséges hangoktól a mi elvtársaink hangját, mert így beszélnek a dologról. Pedig itt csak arról van szó, hogy a KGST nem ajánlja, hogy gyártsuk, mert nem kifizetődő. Nálunk az egész közvélemény úgy tárgyalja a dolgot, hogy nem gyártjuk, mert a KGST nem engedélyezi. A múltkor jártam a Beloianniszban, ott, amikor néztünk egy dolgot, a párttitkár, az igazgató, a főmérnök azt mondja, hogy két éve legyártottuk a prototípusokat, de a KGST nem engedélyezi, hogy gyártsuk. De hogy miért nem, arról nem beszélnek. Azért, mert abból az adott dologból a Szovjetunió sokkal jobbal rendelkezik, Csehszlovákia szintén. Tehát nem érdemes. Viszont van más gyártmányunk, amit viszont a KGST elfogadott.

Fehér Lajos elvtárs: Szó van a javaslatok között a nyolcadik pontban: hogy nagyobb gondot kell fordítani a termelőszövetkezetekben az elhárítás megszervezésére stb. Már előzetesen fel kell erre készülni. Az aratás utáni közvetlen időre kell felkészülni. Az idén is kényes szakasz lesz ez. Akkor lesznek különböző szervezkedések és hasonlók. Itt a főszervezőket el kellene kapni.

Egy dologra szeretném a belügyi elvtársak figyelmét felhívni. Nagyon vigyázzanak az elvtársak a rendőri fellépéseknél: tudják megkülönböztetni a tulajdonosi dühtől túlfűtött parasztokat az ellenségtől. A Békés megyei aktíván is, ahelyett, hogy arról beszéltek volna, hogyan javítsák a politikai munkát stb., ehelyett azt mondták, hogy hatósági eszközökkel kell odahatni, hogy a parasztok felvegyék a munkát. Van egy jó megoldás, ami tavaly is bevált, ez az írásos figyelmeztetés. Ennek is van nevelő hatása. Nagyon fontos tehát, hogy készüljenek fel a belügyi szervek is kellőképpen az aratás utáni időszakra.

Hollós Ervin elvtárs: Szeretném a Politikai Bizottság figyelmét felhívni arra, hogy a jelentést részben a felszámolt illegális szervezetek tapasztalatai alapján készítettük. A felszámolt illegális szervezetek, csoportok tapasztalatai – amit 1957 elejétől 1959 végéig felszámoltunk – azt mutatták, hogy 1957/58-ban az illegális szervezetek programja, még olyan szervezeteknél is, amelyek kifejezetten fasiszták voltak, mint pl. az ismert Péntek István által létrehozott szervezetek, még ő is a „nemzeti kommunista” irányzatot dolgozta ki. Már az 1959/60-ban felszámolt szervezeteknél ezt nem találjuk. Most van felszámolás alatt egy egész széles szervezkedés. Ezek, amit egybehangzóan elmondanak – a papok okosabban, a csendőrök kevésbé okosabban mondják el –, hogy háborúra készültek, a régi rendszert akarják. Ez egy elég széles szervezkedés. Nekünk általában az a tapasztalatunk, hogy az egészet átfogó, egységes taktikájuk nincs. A harmadikutas és a nemzeti kommunista eszmék szűk körben terjednek csak.

Az illegális klerikális szervezetek a legnagyobbak. A többi szét van esve. Mi különbséget teszünk még ezek között is. Bár ezeknek a horthysta csendőröknek egy része nem beszél ellenségesen a rendszerről, kisebbik részük az, amelyik szervezkedik. Igyekszünk a pártnak azt a politikáját érvényesíteni, hogy a legveszedelmesebb embereket találjuk meg. Ezért van az, hogy egyes ügyek elhúzódnak. Így volt ez a Mérei-ügynél is. Ott volt ez a „Péntek”-féle szervezkedés, vagy negyvenen voltak benne. De hogy kik csinálják az egészet, kik voltak a szervezkedés vezetői, nem derült ki csak 1957 végén. Volt ez az ifjúsági szervezkedés, amelybe 90 diákot vontak be. Egy évbe került, mire rájöttünk arra, hogy ki volt ennek a szervezkedésnek a vezetője: egy horthysta őrnagy fia.

Marosán György elvtárs: Egyetértek Fock elvtárssal a dieselesítés kérdésében. Mivel három év óta magam is figyelemmel kísérem ezt a dolgot, kezdem látni, hogy mi itt a helyzet. Nagyon nehéz elfogadni egy olyan vonalat, amely a felelősséget is elhárítja.

Tulajdonképpen mi az ideológiai bázisa az ellenségnek Magyarországon? Itt a nacionalizmus mindennek a gyökere. A nemzeti kommunizmus, az is nacionalizmus, a szovjetellenesség, az is nacionalizmus. Ezért az előterjesztésnek az a megfogalmazása, amely szerint ez a bázis helyes, a többi csak kiegészítő. Az ellenség is elég okos, ügyes ahhoz, hogy különböző ruhákban, különböző ideológiákkal, jelszavakkal lépjen fel.

• Beszélő évek – 1960