A tavasz legnagyobb izgalommal várt futballmérkőzését május 22-én játszották Pesten. Angliával hat éve, a híres 7:1 óta nem találkoztunk. A Népstadionban 70 ezer néző előtt nagyon nehéz meccsen, mely sokáig 0:0-ra állt, végül Albert két góljával nyertünk.

Az év legnagyobb sporteseménye természetesen a nyári olimpia volt. Ezt szeptemberben rendezték Rómában (aug. 25. – szept. 11.)

„A római olimpia időpontja nem volt a legszerencsésebb a magyar sport számára. Az ellenforradalom után erősen meggyengült nemcsak az élvonal, hanem nagy rések támadtak az utánpótlásban is.

Ugyan ki olvassa ma Sarkadi Imre műveit!? Drámáit (talán az Oszlopos Simeon kivételével) nem játsszák, és nem is valószínű, hogy visszakerülnek a repertoárba. Prózaíróként is halott, emlékezetem szerint kritikai munkában még díszítőelemként sem írták le a nevét az elmúlt öt (tizenöt?) évben. Szóval az egykor oly kitüntetett figyelemmel kísért Sarkadi mára végleg bukott szerzőnek látszik, kérdés, jogos-e a közönség és az irodalmi közvélemény ítélete?

„1959–1961-ben, három év során, kevés mai tárgyú film készült, s ez a kevés is gyengén sikerült” – írja Nemeskürty A magyar film történetében. S fel is sorolja őket: Égrenyíló ablak, Májusi fagy (mindkettő Kis József), Fapados szerelem (Máriássy Félix), Szombattól hétfőig (Mészáros Gyula), Rangon alul (Bán Frigyes).

A legtöbb nagyon rossz film valóban ez idő tájt készült, s nem ’57–58-ban.

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének második hulláma 1958 végén tetőzött. A konszolidált Kádár-rendszer igyekezett tanulni az első, katasztrofális társadalmi és gazdasági következményekkel járó „téeszesítés” tapasztalataiból, s az 1957 júliusában jórészt Fehér Lajos által megfogalmazott agrárpolitikai tézisek szellemében, a hangsúlyt a belterjes és korszerű mezőgazdaság megteremtésére helyezve igyekezett eljárni. De az MSZMP KB 1958.

A hatkötetes Új Magyar Lexikon első kötete 1959 végén, hatodik kötete 1962 végén jelent meg. 1960-ra a második és a harmadik kötet jutott. Ezekből idézünk fel három szócikket. (Egy negyedik részletét a Jehova tanúiról szóló interjú elején találja az olvasó.)

Déry Tibor (1894–): író. Pályája kezdetén írt művei (köztük expresszionista és szürrealista költeményei) a dekadens formalista iskolák hatását mutatják.

„Kérdem én, miért nem ülhet le a katona? – ordította Kokas főtörzsőrmester egy fagyos december eleji hajnalon a hajmáskéri rendező-pályaudvaron már hat órája ácsorgó századnak.

– Hát azért, mert ha leül, lefekszik, ha pedig lefekszik, akkor elalszik.”

1960. jan. 10. Kormányhatározatban 15 éven belül egymillió lakás építését irányozzák elő.

1960. jan. 15. Változások a minisztertanács összetételében: távozik posztjáról Marosán György államminiszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter. Kállai Gyulát a minisztertanács elnöke első helyettesévé, Losonczi Pált földművelésügyi miniszterré és Nyers Rezsőt pénzügyminiszterré nevezik ki.

1960. márc. 9. Illyés Gyula – hallgatását megtörve – nyilatkozik az Ország-Világ című hetilapnak.

1960. márc. 30.

Az ötvenes évek csütörtököt mondtak. Amikor 1959. december 31-én, csütörtökön, éjfélkor elhangzott a Himnusz, sokan ugrottak a rádiókészülékekhez, hogy elhallgattassák, mielőtt köszöntené őket Dobi István, a részeges államelnök.

Ránk köszöntöttek a hatvanas évek, melyekben életünk alaptónusát az állandó háborús fenyegetettség, az atomháború rémképe adta. A válságról válságra billegő szovjet–amerikai egyensúly-politika az egész évtizedet feszültség alatt tartotta.

1960 két és fél ezer öngyilkosságának egyikét május 27-én Dr. Hajdú Lili követte el. A leitmeritzi koncentrációs táborban meghalt id. Gimes Miklós gyermekorvos özvegye, a Nagy Imre-perben meggyilkolt ifj. Gimes Miklós újságíró édesanyja, a magyar pszichiátria „Nagyasszonya”.

1960. április 4-én részleges amnesztiát hirdettek. Az elítéltek törvényben meghatározott körén túl egyéni kegyelemben részesítettek néhány nevesebb személyiséget is, például Déry Tibort, Donáth Ferencet, Háy Gyulát. Az amnesztia csalódást keltett. Szűk köre, valamint a „kivételezések” miatti elégedetlenség nyomán a váci börtönben éhségsztrájk tört ki. A sztrájk kirobbanásáról, menetéről és a megtorlásról lásd Litván György és Kertész Dezső tanulmányát, dokumentum közléseit az ’56-os Intézet 1995-ös évkönyvében. Göncz Árpád az események idején szintén a váci börtönben raboskodott.