Skip to main content

A féreg

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

          [montázs a Feljegyzések az egérlyukból
                  alapján, Makai Imre fordításából]

Rosszindulatú ember vagyok. Ünnepélyesen
kijelentem: sokszor akartam féreg lenni. De
        erre se találtattam méltónak.
Esküszöm, uraim, hogy a tudat túltengése –
igazi, hamisítatlan betegség. Ezt állítom!

Hátha a normális embernek éppenséggel
butának kell lennie?! Hátha ez még nagyon
        szép is! (Ez már majdnem
miszticizmus, uraim, de én ezt gyanítom.)
Lássuk most ezt az egeret – működésben.

Tételezzük fel például, hogy meg van sértve
(majdnem mindig meg van sértve), és ő is
        bosszút akar állni. A vissza-
fojtott vágyak mérges párájában rejlik ama
gyönyörnek sava-borsa, amelyről beszélek.

Azt mondják, Kleopátra (bocsássanak meg,
hogy a római történelemből merítek példát)
        szeretett aranytűket szúrni
rabnőinek a mellébe, gyönyörűségét lelte
sikolyaikban, vonaglásukban. Elakadtam…

önöknek pedig mindjárt megeredt a nyelvük.
No persze csak tréfálok, uraim, és magam is
        tudom, hogy sületlenül. Én…
a saját szeszélyem mellett kardoskodok. (Ez
az én eszmém.) Esküszöm, egy árva szót sem

hiszek abból, amit eddig írtam. De hát csak-
ugyan annyira hiszékenyek maguk, hogy azt
        képzelik: én kinyomatom ezt,
és odaadom elolvasni? Egyszer s minden-
korra kijelentem, hogy bár úgy írok, mintha

olvasókhoz szólnék – ez csupán külsőség,
forma, üres formaság. Ennek egyébként –
        mondhatnám – pszichológiai
oka van. Talán éppen az, hogy egyszerűen
gyáva vagyok. Ezer oka lehet az ilyesminek.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon