Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2005. november, Évfolyam 10, Szám 11

Vers

Nyilas Attila: A féreg

Beszélő-beszélgetés

Mink András - Révész Sándor: „Meg akartam mutatni, hogy van megoldás”

Bauer Tamás közgazdásszal, az SZDSZ volt parlamenti képviselőjével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Mink András: Szabadság, méltóság, kétely

Tamás Gáspár Miklós és Kis János vitája

Révész Sándor: Mit tudunk arról, mit nem tudunk

Eörsi István

Ludassy Mária: Eörsivel Eörsiről

Eörsi István: Halottak napján

Libero

Játéktér

Gavra Gábor: Hazai pályákon

A kormányfő, a baloldal és a liberálisok 2006 előtt

Jankovics László: Eurósirató

Zolnay János: Diósi Ágnes (1932–2005)

Befejezetlen múlt

Messzelátó

Tófalvy Tamás: „Az alapvető értékek megmaradnak”

A hatvanéves Pléh Csabával, a BME GTK kognitív tudományi tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárával, az MTA főtitkár-helyettesével Tófalvy Tamás beszélgetett

Kultúra

Tóth Krisztina: Egy boszorka van

Ambrus Judit: A fizetett horkoló vallomásai

Az Anyacsokoládé fejezete, melyben fény borul a fizetett horkoló anyában és csokoládéban töltött utazására

Illés Anikó: Mi is az a nő? Mi is az a KOGART?

Visszabeszélő

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon