Skip to main content

A gyilkolás egyszerű művészete (1949)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Bűnregény


1. A regényben meg kell adni a hitelt érdemlő indoklást mind a kiinduló helyzet, mind a megoldás számára. A művet elfogadható emberek elfogadható helyzetekben végrehajtott cselekedeteivel kell kitölteni, nem megfeledkezve arról, hogy az elfogadhatóság többnyire stílus kérdése.

2. A detektívregényben a gyilkosság és a nyomozás technikai része legyen hiteles.

3. A hős környezete és légköre legyen reális. Persze ebben a műfajban is érvényre jut a fantasztikus elem. De használjunk bármilyen, módszert, alakjaink jellemét ki kell dolgoznunk, ha egyáltalán el akarunk érni valamiféle színvonalat.

4. A detektívregénynek legyen meg a maga szolid értéke, mint kalandnak is, függetlenül a benne rejlő titokzatos elemtől. Az olyan detektívregény, mely évek múltán is eleven marad, nyilvánvalóan jó és értékes próza. A regény legyen színes, legyen értelmesen fordulatos.

5. A szerkezet legyen alapvetően egyszerű, hogy a problémát a kellő időben könnyen meg lehessen oldani. Az eszményi megoldás, mikor egyetlen rövid akcióval minden kiderül.

6. A rejtély megoldása meg kell, hogy haladja az átlagos olvasó intelligenciáját.

7. A megoldás olyan legyen, hogy másfélét ne is lehessen elképzelni.

8. A detektívregény ne akarjon túl sokat markolni. Ha hűvös szellemi légkörben játszódó regényes keresztrejtvény, fölösleges, hogy ugyanakkor vad kaland és szenvedélyes románc is legyen.

9. A tettesnek bűnhődnie kell. Mindegy hogyan, nem fontos, hogy a bíróság előtt. Ennek, bármit is mond a közvélemény, nincs köze a morálhoz. Ez a műfaj logikus alkotórésze.

10. A detektívregény legyen az olvasóval szemben értelmesen tisztességes. Nem elegendő a tényeket felsorolni. Nyíltan kell felsorolni őket, követelmény, hogy olyanok legyenek, melyekből ki lehet következtetni valamit. Tökély azonban itt sem lehetséges. A teljes őszinteség megsemmisítené a rejtélyt.




















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon