Skip to main content

A detektívregény-írás húsz szabálya (1928)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Bűnregény


1. Az olvasó számára ugyanúgy biztosítani kell, hogy megoldja a rejtélyt, mint a detektív számára. Minden nyomot világosan kell feltüntetni és leírni.

2. Az olvasóval szemben  semmi más trükköt és csalást nem szabad használni, csupán azokat, melyekhez a gonosztevő törvényesen folyamodik, hogy becsapja a detektívet.

3. Az ügyben nem játszhat fontos szerepet a szerelem. A cél az, hogy a tettest a rács mögé juttassák, nem pedig az, hogy egy dürrögő párocskát vezessenek oltár elé.

4. A tettes sohasem lehet maga a detektív.

5. A tettest logikus következtetésekkel kell leleplezni, nem pedig a körülmények összejátszása vagy alá nem támasztott beismerés segítségével.

6. A detektívregény főhőse csak detektív lehet.

7. A detektívregényben legyen hulla. A gyilkosságnál kisebb bűntett nem kielégítő.

8. A problémát csakis természetes eszközökkel kell megoldani. Spiritiszta, szeánsz, üveggömbnézés stb. kizárva.

9. Csak egy detektív engedhető meg.

10. A tettes olyan személy legyen, aki a cselekményben többé-kevésbé kimagasló szerepet játszik – azaz olyan valaki, akit az olvasó jól ismer, és érdekli őt.

11. A tettesnek olyan személynek kell lennie, akit normális körülmények között nem lehetne gyanúval illetni.

12. Csupán egy tettes lehetséges, történjék bármily nagyszámú gyilkosság.

13. A titkos társaságoknak, maffiáknak nincs helyük a detektívregényben.

14. A gyilkosság módja, a nyomozás módszere legyen ésszerű és tudományos.

15. A probléma helyes megoldása legyen egész idő alatt nyilvánvaló – feltéve, hogy az olvasó elég „dörzsölt”, hogy észrevegye.

16. A detektívregényben nem helyénvaló a hosszú leíró fejezet, az irodalmi pepecselés, a rafináltan kidolgozott jellemábrázolás.

17. A bűntettet soha nem szabad hivatásos gonosztevő nyakába varrni.

18. A bűntettről sohasem derülhet ki, hogy szerencsétlen véletlen vagy öngyilkosság.

19. Minden bűntett indítéka személyes kell, hogy legyen.

20. Öntudatos szerző kerül bizonyos motívumokat: pl. ikertestvérek, hamis ujjlenyomatok, altatócseppek stb.








































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon