Dr. Joó Bálint

Nyomtatóbarát változat

Hát nézzük részleteiben!

Hogyan alakult ki a tűzoltóság jelenlegi szervezete? Tanulmányt érdemelne, mert azok az alapvető sajátosságok, amelyek az ország életét az elmúlt másfél évszázadban jellemezték, visszatükröződtek a tűzoltóság átszerveződésében, működésében és átformálódásában egyaránt. Az 1948-ban létrehozott, centrális irányítású állami tűzoltóságnak akkor nem volt ésszerű alternatívája. A helyi közigazgatás válságát élte, a tűzvédelmet biztosítani kellett. A váltás 1971-ben történt. Az állami tűzoltóság volt az első centrális irányítású szervezet, amely beépült a tanácsi szervek rendszerébe.

Igaz, volt ebben is következetlenség. Az egységes irányítás helyett jött a hármas irányítás (felső szintű szakmai, helyi tanácsi és – ma már kevés szó esik róla – pártirányítás). A tűzoltóság szívós szakmai, testületi, hivatásbeli egységéből adódik, hogy ezt is kibírta. És bűn talán elismerni – amit a tűzoltóság szaklapjában egy fiatal városi parancsnok megfogalmazott –, hogy az állami tűzoltóság 1986–1990 között érte el a legjelentősebb anyagi, technikai fejlődést? Ezt nem a tanácsok adták, hanem a centralizált fejlesztésből valósult meg. Ennek az öt esztendőnek a tapasztalatai vezettek oda, hogy az Országgyűlés úgy döntött, a hivatásos tűzoltóság létesítését, fejlesztését, fenntartását és működtetését központi forrásból kell biztosítani.

Kiss Imre úr fölveti, hogy az önkormányzati tűzoltóság valójában nem is önkormányzati tűzoltóság. Mi az igazság ezzel kapcsolatosan?

Amikor a hivatásos önkormányzati tűzoltóságról rendelkezett az 1991. évi XX. törvény, figyelembe kellett vennie, hogy a tűzvédelemről való gondoskodás – az önkormányzati törvény értelmében – a helyi önkormányzatok feladata. Ugyanakkor azzal is számolnia kellett, hogy hazánkban 88 településen van olyan hivatásos tűzoltóság, amely folyamatos készenléti szolgálattal az ország területének egészére vonatkozóan ellátja a tűzoltási és a műszaki mentési feladatokat.

Ezt az ellentmondást annak érvényre juttatásával kellett feloldani, hogy a tűzvédelem mindenkit megillető állampolgári jog. Amennyiben azt az általános rendező elvet követte volna a törvény, hogy az önkormányzatok a lakosság lélekszáma arányában kapják meg a tűzoltóság működésére és fejlesztésére szolgáló eszközöket, a megoldás nem vezetett volna megfelelő eredményre. Azok az önkormányzatok, amelyek nem rendelkeztek tűzoltósággal, a kapott támogatásból nem tudtak volna gondoskodni településük tűzvédelméről. Azok pedig, ahol már működött tűzoltóság, a kevesebb összegből nem tudták volna azt fenntartani.

A rendelkezésre álló anyagi eszközök szétaprózása szükségszerűen magával hozta volna a tűzbiztonság színvonalának visszaesését. Fennállt annak a reális lehetősége is, hogy az önkormányzatok a tűzvédelem céljára szolgáló anyagi eszközöket más feladatok finanszírozására használták volna fel.

A törvény közel egyéves gyakorlati alkalmazása során nem merültek fel olyan feszültségek, amelyek a jelenlegi gazdálkodási és finanszírozási rendszerből adódtak. A gondok abból eredtek, hogy sok esetben anyagi eszközök hiányában nem tudtuk teljesíteni azokat az igényeket, amelyeket az önkormányzatok a tűzoltóság fejlesztésével kapcsolatosan felvetettek.

Kiss Imre úr számon kéri az országos parancsnokon az ígéretét, hogy karcsúsítani fogja az irányító szervek létszámát. Az elmúlt egy esztendőben egyharmadával kevesebben dolgoznak az országos parancsnokságon, valamint a fővárosi és a megyei parancsnokságokon. Úgy hiszem, ez karcsúsításnak elfogadható. És akik egy évvel ezelőtt még irányító munkát végeztek, ma a végrehajtó szolgálatban dolgoznak.

Elérkeztünk a cikk egyik legkeményebb állításához, hogy törvényen kívüli-e Dr. Boross Péter magántűzoltósága?

A hivatásos tűzoltóság rendészeti szerv. Tagjai nem munkaviszonyban, hanem szolgálati viszonyban állnak. A szolgálati viszonyt a fegyveres erők, fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. tvr. szabályozza. Van tehát jogszabály, amely megfelelően rendezi a hivatásos önkormányzati tűzoltók szolgálati viszonyának keletkezését, rendfokozatát, szolgálatellátásának szabályait, illetményét, szabadságát, elismerését, fegyelmi és anyagi felelősségét, szolgálati viszonyának megszűnését, jogait, kötelezettségeit. Ennek alapján a hivatásos tűzoltók juttatásaikat maradéktalanul megkapták, jogaikat korlátozás nélkül gyakorolhatták. A személyzeti intézkedések tehát nem szóbeli utasításokon, hanem jogszabályon alapultak.

A hivatásos tűzoltókkal kapcsolatos úgynevezett munkáltatói jogosítványok döntő többsége az önkormányzati tűzoltóparancsnokok hatáskörébe tartozik. Ezt sem a Belügyminisztérium, sem pedig a felettes tűzoltó-parancsnokságok nem vonták és a jövőben sem vonják el. Szükségszerű azonban, hogy egy rendészeti szervnél legyenek olyan személyzeti döntések, mint pl. az első tiszti kinevezés, vagy egy magasabb rendfokozat adományozása, amelyeket csak a testület vezetői hozhatnak meg. Erre a testület egységessége érdekében van szükség, ezen nem kell és nem is szabad változtatni.

Az önkormányzati tűzoltóparancsnokokat a helyi önkormányzatok képviselő-testületei nevezik ki. Nincs tudomásom arról, hogy ezt bárhol elvitatták volna, sőt, több esetben előfordult, hogy nem azt nevezték ki a pályázók közül városi parancsnoknak, akit a megyei tűzoltóparancsnok javasolt. Abban pedig biztos vagyok, hogy egyetlen képviselő-testület sem kíván beleszólni, hogy a tűzoltókat a parancsnokuk milyen feladattal bízza meg, vagy arról sem akar dönteni, hogy a tűzoltó mikor menjen szabadságra.

Az önkormányzatok tűzoltósággal kapcsolatos személyzeti hatáskörét az 1991. évi XX. törvény megfelelően tartalmazza, azt bővíteni vagy korlátozni sem kormányrendelettel, sem belügyminiszteri rendelettel nem lehet.

Dr. Boross Péter törvényen kívüli magántűzoltósága csendben teszi a dolgát. Horatius szerint boldog, aki a közügyektől távol marad. Kiss Imrének négy évtizedes tisztességes munka után sok boldogságot kívánok.

• Vita