Skip to main content

A szürkék hegedőse

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Rövid hír

Az új kormány megalakulása már csak napok kérdése. Néhány apróbb személyi kérdés tisztázása maradt hátra. Megoldatlan még a kulturális tárcán belül az 1913-ban létesült „szürkék hegedőse” pozíció betöltése. A pártok képviselői zárt ajtók mögött folytatták tárgyalásaikat.

Vita alakult ki már akörül is, hogy melyik párt jelöljön erre a posztra. Az MSZP úgy érvelt, hogy nekik van a legtöbb ismeretlen, szürke képviselőjük, ám az SZDSZ delegátusa értelmezési nehézségekre hívta fel a figyelmet. Mert lehet, hogy a hivatal nevében szereplő „szürke” a szürkeállományra utal, s akkor – ha eddig tűrték miatta az ironizálását – nekik jár a kijelölés joga. Amire az MSZP megbízottjai azzal válaszoltak, hogy nem tenne jó hatást, ha az SZDSZ képviselné a hagyományosan etnikai kisebbségek által űzött hegedőlést. A szakszervezetek is ragaszkodnak a tömeges hegedőléshez, nem beszélve Szűrös Mátyás kifogásairól, aki már régóta e nemzeti hangszeren huzatja az internacionálét. Erre többen közbevetették, hogy Szűrös úr ismeri-e Isaac Sternt, de hiába, nem találták meg a nevét a szárszói listán. A vita csak akkor csillapult, amikor a gazdasági szakértők bejelentették, már rég eltörött a hegedő, s nem akar szólalni. A vonó is elnyűvődött, s még csak gumibotnak sem jó. Úgyhogy az lesz a legjobb, ha nyílt pályázatot írnak ki. Nyomban megkísérelték a pályázat megfogalmazását is, de hosszas munka után kudarcot vallottak, s úgy döntöttek, inkább megszüntetik a szürkék hegedőse tisztét. Az ok egyszerű: félő, hogy a szürkék hegedősének csak egyetlen ember felelne meg, ám annak éppen most ragasztottak a homlokára majd 5 millió forintot. Egy ideig még nem hegedől.

A szürkék hegedőse


„Tisztelt Ház!

Van szerencsém ezennel beszámolómat letenni a Ház asztalára, vonatkozólag Hatvany Lajos képviselő úrnak múlt ülésen a szürkék hegedőséről szóló interpellációjára.

Mint tudjuk, a szürkék hegedősének égető és sürgető kérdését először doktor Ady Endre közgazdász vetette föl »Repülj, hajóm« című szociálfilozófiai értekezésében, melynek befejező szakaszában szó szerint a következő paragrafus szorítkozik e tárgyra:

»Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a kocsma gőze.
Repülj, hajóm, ne félj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.«

Az interpelláció elmondja, hogy a közoktatásügyi minisztérium e paragrafus alapján tudomásul vette, hogy nevezett egyén kijelentése következtében a szürke-hegedősi állás, mint államhivatal, betöltetlennek tekinthető. Önmagától, úgymond, s fenyegetőleg alakult ki azonnal a kérdés: ki lesz hát akkor a szürkék hegedőse? Ez az állapot sokáig tarthatatlannak látszott, jelentkező nem akadt, és a kormány semmit sem tehetett az abnormis helyzet megszüntetésére, mely hovatovább egész Európa figyelmét s megbotránkozását közviszonyainkra fordítani alkalmas lehetne. Mert ugyebár, hogy néz ki egy ország, ahol a szürkéknek nincs hegedőse? Az üresedés sokáig stagnált. Mint költségvetésünkből kimutathatjuk, a minisztérium hivatalból még egyszer megkereste Ady Endre urat, hogy lemondását fenntartja-e, s mivel okolja meg. Válaszából, melyet a »Nyugat« hasábjain közvetített, annyit állapítottunk meg, hogy közhajózási viszonyainkkal nincs megelégedve, repülő hajók létesítését tartja szükségesnek, mely kívánságát költségvetésünk mai állása mellett nem teljesíthettük. Azonkívül részletesen foglalkozott a zeneoktatással; kifogásolta, hogy különböző színű zongorákon tanítják az ifjúságot, ami nem jó a szemnek, s javasolta a fekete zongora hivatalos elrendelését. Végre hivatkozott arra, hogy mint a Halál rokona jobb állásra tarthat igényt – erre vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy rokoni alapokat kormányuk sohasem vett tekintetbe, s különben is nem volt kimutatható, nevezett milyen rokonságban van az említett családdal.

Ezek után, hogy nehogy effajta zavarok újra felmerülhessenek, a kormány indíttatva érezte magát, hogy a szürkék hegedősi állását külön és határozott formában megszervezze, s ezúton hirdessen pályázatot az állás hivatalos formában történendő betöltésére.

A szürkék hegedőse, mint hivatal és jelleg, ezentúl tehát a közoktatásügyi minisztérium reszortjába tartozik. Külön helyiséget állapítottunk meg a minisztérium helyiségei közt, második emelet kilenc, jobbra, a toaletthelyiség mellett. A szürkék hegedőse itt fogad reggel 9-12-ig minden ügyben, mely szigorúan a szürkék érdekeivel és kívánságaival foglalkozik, különös tekintettel a hegedőlésre. A szürkék, akik hegedőltetni akarnak maguknak, kívánságukat bélyeges kérvény alakjában adják be, két nappal a kérdéses látogatás előtt, mikor is papírjaik s oltási bizonyítványuk bemutatása után a szürkék hegedőse megfelelő hegedőlésben részesíti őket. Kivételes alkalmakkor, s ha nagyon sok a jelentkező, du. 4-5-ig is eszközölhető hegedőlés járószürkék részére. Akut szürkéket a hegedősi hivatal kórházi kezelésre fel is vehet. A szürkéket hegedőlés előtt dezinficiálják és kezelik.

Örömmel jelentheti a kormány, hogy tervbe vett még néhány hegedősi hivatalt. A közeljövőben dől el, hogyan szervezzük meg a pirosak, kékek és zöldek hegedősi állását. A piros-fehér-zöldek és átmeneti színűek hegedőse is meglesz. A feketék hegedősére és a sárgák hegedősére vonatkozó javaslatokat átküldték az osztrák képviselőháznak.”

???




























Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon