Skip to main content

Az SZDSZ környezetvédelmi programjáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Beszélő április 28-i számában megjelent zöld Interjúban Sebeők János azzal vádolja az SZDSZ-t, hogy olyan „félelmetes” választási programmal lépett a nyilvánosság elé, amely „még csak a szokásos tiszteletkörök erejéig sem emlékezik meg a környezetvédelemről”. Mi úgy gondoljuk, hogy sokkal félelmetesebb lenne, ha a kiadott gazdasági és szociális program tett volna néhány tiszteletkört, ugyanis az ilyen tiszteletkörökben elpufogtatott frázisok csak arról győzhetik meg a választót, hogy az illető pártnak bizony nincs átfogó környezetvédelmi programja.

Az SZDSZ-en belül tavaly az elsők között alakult meg egy zöld munkacsoport, amely „A rendszerváltás programjában” Vargha János által lefektetett környezetvédelmi programtézisekből kiindulva kidolgozta a szabad demokraták környezetgazdálkodási elképzeléseit. Ez ökológiai prioritásokat előtérbe helyezve, gazdasági és jogi eszközökkel szabályozva, a gyermekek és a felnőttek szemléletét egyaránt formáló oktatást tervezve, az ezeknek megfelelő szervezeti felépítést és Intézményi hátteret kidolgozva foglalkozik környezetünk legégetőbb problémáinak kezelésével és egy hosszabb távú környezetgazdálkodási koncepció kialakításával. S hogy elképzeléseink talán nem túl idegenek a Bioszféra Párt számára sem, bizonyíthatja az, hogy mi is javaslatot teszünk a Környezetvédelem Szószólója intézmény bevezetésére. A program először április 27-én került a nyilvánosság elé egy előadás és az azt követő vita formájában. Reményünk van arra, hogy hamarosan nyomtatásban is megjelenhet, s akkor a szélesebb közvélemény is eldöntheti, hogy érdemes-e öntözni ezt a magot, hogy az valóban fává érhessen.

Molnár Csaba 
SZDSZ Zöldek







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon