Erdély Miklós

Nyomtatóbarát változat

Ha úgy akarja – hát legyen,
Nekem az élet úgyis messzi vásár
S hány verset alszom el
Mikor menetel a gond
Füstölgő hegygerinceken
Mikor a lélekzet is lépéseket számlál

Nyikorgó tenyértörő csónakázás a sötétben
Hajlingolás a talpsebző járhatatlan célért
Míg alant nyomorog a korpás szerelmi holmi

– Kérem ne cibáljon, eresszen el
A kabátom is tudja már:
Nem kell válaszolni

Minden bogyóban méreg
A szemek vizében aljas locsogás
– Jó uram – magával tartanék
Ha az ülésre férek
Jó lesz így, finom takarója van
Valódi teveszőr
Mondja mi készül itt
A teremburáját önnek!
– Hallott-e valamit az elhunytak felől.

Míg rózsavíz az égen
A parton itt csak
Az ujjak közé göndörödő iszap
Nedves barna tanácsa így szól:
Repedezett, szikkadt vágyaimra
Csak hallgatást igyak.

1957

• Vers