Simon Zoltán

Nyomtatóbarát változat

Régi adóssága a fiatal magyar parlamenti demokráciának a társadalmi szervezetek működési feltételeinek megteremtése. Már az Antall- és a Horn-kormány kísérletet tett a civil szervezetek megfelelő helyiségekkel való ellátására. Az Orbán Viktor vezette kabinetnek is maradt azonban tennivalója az ügyben. Míg 1990-ben kb. tízezer társadalmi szervezet működött az országban, addig 1998-ban már több mint negyvenezer. A helyzet rendezésére pályázat útján állami tulajdonú ingatlanokat ajánlottak fel a civil szervezeteknek. A pályázatok elbírálására a parlament egyik bizottsága saját tagjaiból felállított egy albizottságot. Az albizottság döntései, szemben az albizottsági tagok többségének állításával, feltűnően részrehajlóak voltak, és sok esetben nem a civil szféra, hanem a pártok érdekeit érvényesítették. A nyilvánvalóan fals esetekben nem működő vagy egyértelműen pártokhoz kötődő szervezeteket preferáltak, ilyen a Torgyánné vezette Független Női Szövetség, vagy a Csurka-féle Bocskai Szabadegyetem.

A legbotrányosabb döntések azonban az albizottság vezetőjéhez kötődnek. Az albizottság elnöke ma is a fideszes Halász János, Debrecen egyik országgyűlési képviselője. Hajdú-Bihar megyében és a megyeszékhelyen több olyan, néhány taggal működő szervezet kapott az ingatlanvagyonból, amelyek személy szerint Halászhoz kötődnek. Ezek közül két szervezettel részletesen foglalkozunk: az egyik szervezet kurátora a parlamenti bizottság fizetett szakértője, míg a másik Halász munkatársának az egyesülete. Ezekben az esetekben még az összeférhetetlenség gyanúja is felmerülhet az ellenzéki szocialisták és szabad demokraták szerint. Az ellenzéki pártok azonban csak a döntések nyilvánosságra kerülése után kaptak észbe, és fogalmazták meg kifogásaikat.

Előzmények

A társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről
szóló 1997. évi CXLII. törvény és az ezt módosító 1999. évi CVII. törvény rendelkezése szerint civil szervezetek, alapítványok ingatlanok tulajdonjogára pályázatot nyújthattak be a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz (KVI). A pályázat célja a kiírás szerint az volt, hogy biztosítsa a társadalmi szervezetek elhelyezését és működését, az általuk ingyenesen megszerezhető ingatlanok révén. A fenti törvény rendelkezik a már társadalmi szervezetek által használt ingatlanokról, valamint azokról is, amelyeket nem használtak, de a KVI kezelésében voltak. A két kategória sokszor egybeesik, több olyan ingatlant is megpályáztattak, amelyeket civil szervezetek használtak az államnak fizetett bérleti díj fejében.

Ugyanakkor a törvény szerint azok a szervezetek, amelyek már 1990 szeptemberében is használták az ingatlant, még 1998/99-ben minden pályázat nélkül tulajdonukba kapták a helyiségeket.

A legtöbb szakértő szerint az állam kezében lévő ingatlanvagyon nyolcvan százalékát, amelyet társadalmi szervezetek működésére szántak, ekkor osztották ki. A Horn-kormány így elsősorban a volt pártállami szervezeteket – mint a Hazafias Népfront, a Magyar Úttörők Szövetsége vagy a Nőszövetség –, illetve ezek utódait jutalmazta. Ekkor 165 szervezet kapott mintegy 360 ingatlant saját tulajdonba, miáltal – mint azt Gerencsér Balázstól, a Nonprofit Információs és Oktatási Központ (NIOK) igazgatójától megtudtuk – a legtöbb nagy értékű, frekventált helyen lévő ingatlan tulajdonosra talált. A KVI pályázatán tehát csak a „maradék” húsz százalékra lehetett jelentkezni. A KVI 2000 júniusában tette közzé pályázatát és az ingatlanok jegyzékét a Népszavában, illetve a Magyar Nemzetben. A pályázat benyújtásának határideje 2000. augusztus 19. volt. A dátum azért érdekes, mert több, a pályázaton ingatlanhoz jutó szervezet csak közvetlenül a határidő lejárta előtt regisztráltatta magát a bíróságon. (Egyebek mellett Csíbor Géza, a Békés megyei közgyűlés fideszes tagja vezette Veritas Kulturális Egyesület, illetve a Molnár Oszkár fideszes országgyűlési képviselő és felesége által alapított Patrióta Edelény Régiófejlesztési Alapítvány.) A pályázó társadalmi szervezeteknek nem lehetett köztartozásuk, amit az adóhatósággal, illetve a VPOP-val igazoltatniuk kellett, ezenkívül vállalniuk kellett, hogy tizenöt évig nem idegenítik el az ingatlanokat, valamint azt is, hogy közösségi célokra használják fel azokat. Ugyanezeket a feltételeket a '98-ban ingatlanhoz jutó szervezeteknek is teljesíteniük kellett.

A KVI adatai szerint 1700 ingatlanra vagy ingatlanrészre mintegy 1500 pályázó csaknem 4500 pályázatot nyújtott be. Az ingatlanok vagy ingatlanrészek között óriási különbségek vannak: a néhány négyzetméteres tárolóhelyiségtől működő éttermekig és több ezer négyzetméteres üdülőkig gyakorlatilag mindenfélét találunk a listán, mint az az alábbiakból ki fog derülni. A cikk alapjául szolgáló, az ingatlanokra vonatkozó adatok (helye, típusa, mérete stb.) a pályázati kiírás ingatlanjegyzékéből származnak.

Az albizottság

A parlament a pályázatok elbírálását a társadalmi szervezetek bizottsága (TSZB) hatáskörébe utalta, amely erre a célra felállított egy ingatlanjuttatási albizottságot. Az albizottság üléseit a KVI-ben tartotta, döntéseikhez a vagyonkezelő által előkészített pályázati anyagokat használta fel. Az albizottság – saját döntése alapján – zárt üléseket tartott. A döntések úgy kerültek nyilvánosságra, hogy az Index internetes újság hozzájutott a szervezetek és az általuk elnyert ingatlanok listájához.
A döntéseket a társadalmi szervezetek bizottságának minden esetben jóvá kellett hagynia, de ezenkívül a parlament tulajdonképpen nem ellenőrizte munkájukat. Az albizottság paritásos alapon működik, vagyis minden párt egy-egy tagot delegálhatott. Az albizottság tagjai: Halász János (Fidesz), Zuschlag János (MSZP), Béki Gabriella (SZDSZ), Szászfalvi László (MDF), Bognár László (MIÉP), valamint István József (FKGP), akinek a halála után Dögei Imre vette át a tagságot. Az albizottság elnökévé a fideszes Halász Jánost választották. Az albizottságban a MIÉP szavazatával általában a kormánytöbbség akarata érvényesült. Más információ szerint az albizottságban általában öt-egy arányban szavaztak – legtöbbször a szabad demokrata képviselő maradt egyedül. Az albizottsági tagok elmondása szerint a szervezetek kiválasztásánál legfőbb szempontjuk az volt, hogy helyi kötődésűek legyenek, és ők tudják az ingatlant társadalmilag a leghasznosabban működtetni. Szemérmesen nem vizsgálták a civil szervezetek esetleges politikai, vallási vagy más kötődéseit. Döntéseik nagy részét tavaly decemberben és idén februárban hozták meg, ekkor elsősorban a vidéki ingatlanok találtak gazdára. A legértékesebb fővárosi és a Balaton melletti ingatlanokat pedig csak a közelmúltban, június 20-án osztották szét, botrányos körülmények között.

A szervezetek

A legtöbb ingatlant a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kapta, amely csaknem száz helyiség tulajdonosa lett. A Magyar Vöröskereszt a maga húsz ingatlanával a sokadik helyre szorult.

Az elnyert ingatlanok számát tekintve második helyen a Független Női Szövetség (FNSZ) található 34 ingatlannal. Kabán például egy volt MHSZ-lőtér került birtokukba, de ingatlanhoz jutottak Veszprémben, Kunszentmiklóson, Székesfehérvárott, Kecskeméten és 19 egyéb településen. A szervezet alapítója és elnöke Torgyánné Cseh Mária. Megkérdeztük a kisgazda képviselő elnök asszonyt, milyen célra kérték az ingatlanokat. Torgyánné kitérő választ adott. Elmondta, hogy összesen 130 pályázatot adtak be, de csak ennyit kaptak meg. Az ingatlanok nagy része rendkívül rossz állapotban van, szögezte le az elnök, és egyelőre nem tudják, hogy a szervezet évi 500 ezer forintos állami támogatásából hogyan tudják felújítani a helyiségeket. Hozzátette azt is, hogy 14 ezer tagot számláló szervezetük minden megyében jelen van, és az összes elnyert ingatlant használni fogják. Ennek ellentmond, hogy több településen, ahol ingatlant kaptak, nem ismerik a szervezetet, nem tudnak helyi működésükről. A szervezet olyannyira független, hogy alelnöküket, Korényi Attilánét június végén újra az FKgP budapesti elnökévé választották.

Komplett házat kapott az Index szerint Molnár Oszkár fideszes képviselő magánalapítványa Edelényben. Az alapítványt azonban csak egy héttel a pályázat után jegyezte be a bíróság. Több irodához és ingatlanrészhez jutott Kecskeméten a Keresztény Társadalmi és Kulturális Közéletért Alapítvány, melynek kuratóriumi elnöke, Ivanics István szintén fideszes képviselő.

További három társadalmi szervezet – a Magyar Cserkészszövetség, az Asszonyok a Nemzeti Egységéért Mozgalom és a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége – is számos irodához jutott a pályázat eredményeként.

A Magyar Cserkészszövetség azonban sokkal kevesebb ingatlanrészt kapott, mint amire számított. A szövetség elnöke, Gyulay Endre be is adta lemondását. A szeged-csanádi megyéspüspök tájékoztatása szerint a szövetségnek tizenháromezer tagja van, köztük néhány parlamenti képviselő is, de a püspök nem tud arról, hogy lobbiztak volna szövetségük érdekeiért. Egy irodával még az Asszonyok a Nemzeti Egységért Mozgalom is többet nyert a cserkészeknél. Az alapító-elnök, Szarka Istvánné egyébként a KDNP jelöltjeként indult az 1998-as általános országgyűlési választásokon, de nem jutott be a parlamentbe. Hét irodát nyert viszont a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége. A szervezet elnöke Fónay Jenő, aki az 1998-as országgyűlési választáson az MDF színeiben egyéni jelöltként indult, illetve az országos lista 23. helyén is szerepelt.

Az egyik legvitatottabb döntés a hajdú-bihari Létavértesen meghirdetett ingatlan ügyében született. A Mozgáskorlátozottak Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete által a KVI-től kilenc éve bérelt épületet nem a fogyatékosok szervezete kapta meg, hanem a helyi önkormányzat fideszes képviselője vezette sportegyesület. A Létavértesi Fitness és Szabadidősport Egyesület, amely három éve alakult, annak ellenére lett az ingatlan tulajdonosa, hogy a mozgáskorlátozottak is pályáztak „saját” épületükre. A mozgáskorlátozottak szervezete levélben kérte Áder Jánost, a parlament elnökét, hogy vizsgálják felül az albizottság döntését. Levelüket 1920 helyi polgár aláírásával nyomatékosították, azóta több mint kétezer aláírás gyűlt össze (Létavértes lakosainak száma kb. 7200). A helyi önkormányzat is támogatja felülvizsgálati kérelmüket, pedig éppen az egyik képviselő, Bertóthy Tamás került az eredeti döntéssel birtokon belülre. Gere Kálmántól, a mozgáskorlátozottak megyei elnökétől megtudtuk, hogy szervezetük 1992 óta bérli az állami tulajdonú épületet, ott irodát tartanak fenn, és a fogyatékosokat foglalkoztató létesítményeket – asztalosműhelyt, varrodát – üzemeltetnek. Az egyesület a tagjai által készített ruhákat, bútorokat helyben árusítja is. Gere azt is elmondta, hogy csak erre az egyetlen ingatlanra pályáztak, ugyanis gyakorlatilag az egyesület hozta rendbe az épületet, ők teremtették meg a működéshez szükséges tárgyi feltételeket. Az albizottság döntése azért is meglepő, mert a saját maguk által megállapított kritériumnak – mely szerint a társadalmilag leghasznosabb szervezetnek ítélik az ingatlant – sem felelt meg. A KVI még márciusban felszólította a mozgássérülteket az ingatlan elhagyására, de miután az Országgyűléshez fordultak, a KVI egy második levélben arról értesítette őket, hogy a kiköltözést újabb döntésig elhalasztják. Gere, aki maga is mozgássérült, határozottan állította, hogy semmiképpen nem költöznek ki az ingatlanból, csak ha jogerős bírósági végzés kötelezi őket erre. Reményei szerint ez legfeljebb évek múlva lehetséges. Az egyesület egyébként a tavalyi évre 522 ezer forint bérleti díjat fizetett az államnak. A mozgáskorlátozottak elnöke szerint egyértelmű, hogy politikai döntés született, hiszen nem kérdés, hogy egy több mint 16 ezres tagságú, harminc éve működő egyesület inkább rászorul az ingyenes állami ingatlanra, mint egy alig hároméves múltra visszatekintő fitnesz-szervezet. Gere – mint elmondta – maga is ismeri az albizottság elnökét, Halász Jánost, de nem gondolta, hogy külön is lobbiznia kellett volna „saját” épületükért. A létavértesi döntés csak az egyik azok közül, amelyek Hajdú-Biharban a legnagyobb botrányt kavarták. A megye civil szervezetei később, június végén közös nyilatkozatban tiltakoztak az albizottság határozatai ellen.

Debreceni civilek

Az albizottság tagjai elmondták, hogy a hajdúsági szervezetek kiválasztását Halász János személyesen irányította. Bognár József szerint Halász ezt azzal indokolta, hogy ő ismeri legjobban az ottani társadalmi szervezeteket. Ugyanakkor Halász a Népszabadságban cáfolta, hogy eljárt volna a Hajdú-Bihart érintő esetekben. Mint nyilatkozta, még arra sem volt hajlandó, hogy választókörzetében a pályázókkal elbeszélgessen vagy egyeztessen. Az albizottság döntéseiből mindenesetre nem ez derül ki.

Országosan is az élbolyba tartozik mind az ingatlanok száma, mind nagysága alapján két debreceni székhelyű szervezet: a Bridge Human Service Alapítvány (BHSA) és a Magyar Diákok Kultúrájáért Egyesület (MDKE). Információink szerint előbbi országszerte 18, míg utóbbi 22 ingatlant vagy ingatlanrészt nyert el a pályázaton. A Bridge Human többek között 11 irodát kapott, de Mátraszentimrén hozzájutott egy 2500 négyzetméteres belterületi ingatlanhoz is. A Legfelsőbb Bíróság adatai szerint a BHSA képviselője Miklósvölgyi Péter. Az alapítványt 1996-ban jegyezték be, kuratóriumi tagja Miklósvölgyin kívül Zámbori Tamás és Zámbori Péter. A társadalmi szervezetek bizottságának tagjaitól megtudtuk, hogy Zámbori Tamás a parlamenti bizottság szakértője, aki munkájáért az Országgyűléstől fizetést is kap. Béki Gabriella, a bizottság SZDSZ-es tagja elmondta, hogy a bizottsági szakértőket frakciójelölés alapján választják ki. Tudomása szerint Zámbori a TSZB állandó szakértője, és Halász János jelöltje volt erre a munkára.

Zámbori Tamás, a Bridge Human Service Alapítvány kuratóriumi tagja, érdeklődésünkre elismerte, hogy szakértőként a társadalmi szervezetek bizottságának is dolgozik. De – mint mondta – a főbizottságnak öt különböző albizottsága van, és ő nem vett részt az ingatlanjuttatási albizottság munkájában, nem is vehetett, mert a bizottság ülései zártak voltak. Munkáját más albizottságok vették igénybe. Kérdésünkre elmondta, hogy még Debrecenből ismeri Halász Jánost, a bizottság vezetőjét, akivel civil szervezetek ügyében dolgoztak együtt. Zámbori szerint nem összeférhetetlen szakértői munkájával az, hogy az alapítványa országosan tizennyolc ingatlant kapott, mondván, neki semmilyen ráhatása nem volt az albizottság ügyeire. Zámbori úgy gondolja, hogy az albizottság az alapítvány tevékenységi köre alapján döntött a javukra. A civil szervezet valóban végzett nonprofit munkát, többek között a debreceni Nagyerdőt takarították ki, illetve a helyi köztisztasági vállalattal, az AKSD-vel együtt Debrecen belvárosában szemétgyűjtő akciót szerveztek. Arra a kérdésre, hogy mit kezdenek az elnyert ingatlanokkal, Zámbori elmondta: regionális nonprofit hálózatot és inkubátorházat szeretnének létrehozni civil szervezetek számára, a mátraszentimrei ingatlant pedig táboroztatásra használnák fel. Halász János, az albizottság elnöke szintén kizárta, hogy összeférhetetlenség állna fenn Zámbori főbizottságban végzett munkája és a kapott ingatlanok között. Elmondta, hogy az albizottság munkájában csak a KVI szakértői vettek részt, az albizottság üléseit is a KVI-ben tartották. (Az ingatlankezelő szervezet szerepe az ügyben a pályázatok kiírására és a kiválasztott szervezetekkel való szerződéskötésre korlátozódik, a pályázatok elbírálásába nem szólt bele.) Halász jelentős közhasznú szervezetnek tartja Zámboriék alapítványát, szerinte ezért juthattak számos ingatlan birtokába. Arra a kérdésre, hogy ismerte-e korábban is Zámborit, a képviselő úgy válaszolt, hogy a főbizottságnak tíz szakértője van, és mindegyiket ismerte korábban is. Mint mondta, ő maga 1987 óta dolgozik a civil szférában, és szerinte nem baj, ha a képviselők ismerik azt a területet, ahol dolgoznak. Halász szerint személyes kapcsolatuk semmiképpen nem játszott szerepet az albizottság döntéseinél.

A Magyar Diákok Kultúrájáért Egyesület többek között Berettyóújfaluban, Füzesabonyban, Törökszentmiklóson, Faddon, Sátoraljaújhelyen jutott ingatlanhoz, de megkapta a Szombathelyen, a Fő téren lévő 272 négyzetméteres étterem tulajdonjogát is. Az MDKE képviselője nem szerepel a Legfelsőbb Bíróság nyilvántartásában, az egyesület címe viszont azonos a szintén debreceni Alma Mater Alapítvány címével. Ez utóbbi képviseletére Balázs Ákos, fideszes debreceni önkormányzati képviselő a jogosult. Az Alma Mater szintén elnyert két ingatlant a pályázaton. Balázs Ákos és Halász János ma is munkatársak, Balázs annak a Derecske Jóléti Alapítványnak a foglalkoztatási menedzsere, amely szervezetnek Halász az igazgatója.

Balázs Ákos elhárította, hogy nyilatkozzon a Magyar Diákok egyesületének ügyeiről, mert, mint mondta, fél éve nem vesz részt a szervezet munkájában, bár a pályázatok beadásakor valóban ő volt az egyesület vezetője. Tőle megtudtuk azonban a szervezet mai vezetőjének a nevét. Az egyesület új elnöke Mező Barna, aki egy éve külső segítőként, Balázs lemondása óta pedig elnökként tevékenykedik. Halász János – nyilatkozata szerint – természetesen nem tudott arról, hogy több olyan civil szervezetet is ingatlanhoz juttattak, amelyekhez Balázs Ákost valamilyen kapcsolat fűzi.

A Magyar Diákok egyesületének pályázati anyaga alapján tagjaik száma 11 fő – részben egyetemisták, részben középiskolások. Mező Barna szerint mostanra már 50 tagja és önkéntese van a szervezetnek. Elmondta, hogy az egész országra szeretnék működésüket kiterjeszteni, ezért van az ingatlanokra szükségük. Az MDKE 1999-ben alakult meg, és az általa pályázott ingatlanok „csak” mintegy kilenc százalékát kapta meg, tájékoztatott minket Mező. Kérdésünkre, hogy ismeri-e Halász Jánost, nemmel felelt, de, mint mondta, már sokat hallott róla. Az ominózus szombathelyi étterem Mező tudomása szerint a helyi rendezési terv alapján lebontásra ítélt épület, a KVI nem állt a helyzet magaslatán, amikor megpályáztatta az ingatlant, vélte az egyesület elnöke. Azt is elpanaszolta, hogy csak a csupasz falakat kapták meg, a berendezés a jelenlegi bérlő tulajdona. Az MKDE továbbra is bérbe kívánja adni az épületet, amelyben a bérlő ma is éttermet üzemeltet. A bérleti díj egyes információk szerint havi több százezer forint. A szombathelyiek által jól ismert vendéglátóhelyre, a VAOSZ-étteremre – az elnevezés arra utal, hogy még a húszas években itt volt a Városi, Vármegyei és Községi Alkalmazottak Országos Szövetségének klubja – a helyi Egyházmegyei Karitász is pályázott. A Karitász lobbizott is az étteremért, a Vas Népe értesülése szerint Halász János támogatásáról biztosította pályázatukat. Mégsem ők nyertek. A hetvenes évektől lett az ingatlan kezelője az MHSZ, így kerülhetett a civil szervezeteknek szétosztott ingatlanok közé. Az MKDE elnöke mindenesetre közölte, hogy a Karitásszal együtt kívánják működtetni az épületet.

Debrecenben kapott ingatlant az egyik olyan társadalmi szervezet, amelyiknek bírósági bejegyzése 2000 őszén, a pályázati határidő lejárta után történt meg. A Debreceni Koronglövő Egyesületről van szó, amely öt ingatlanrészt (raktárt) és egy gépjárművezetői tanpályát kapott az albizottságtól. A Hajdú megyei Derecskén a Derecske és Térsége Fejlődéséért Alapítvány tarolt, mind a kilenc helyi ingatlanrészt megkapták. Az alapítvány képviselője bírósági adatok szerint nem más, mint Mező Barna. Információink szerint Balázs Ákos és a Zámbori testvérek is régóta, debreceni egyetemi éveik óta ismerik egymást és Halász Jánost, aki ma is tanít a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.

Botrány és kivonulás

A szocialista és a szabad demokrata képviselők kivonultak a parlament társadalmi szervezetek bizottságának június 20-i üléséről. Az ellenzékiek nem értettek egyet az ingatlanjuttatási albizottság határozataival, és lemondásra szólították fel Halász Jánost, az albizottság fideszes elnökét. Aznap ülést tartott az albizottság is, ahol ugyancsak az ellenzék nélkül döntöttek a napirenden lévő ingatlanokról. Már a délelőtti albizottsági ülés előtt jelezte Zuschlag János (MSZP) és Béki Gabriella (SZDSZ), hogy nem asszisztálnak az ingatlanjuttatási albizottság további döntéseihez. Az albizottság, amely a kormánypárti és a MIÉP-es képviselőkkel határozatképes maradt, öt perc alatt döntött több budapesti és balatoni ingatlan tulajdonosáról. A társadalmi szervezetek bizottságának a határozatokat jóváhagyó üléséről, hosszas napirend előtti vita után, kivonultak a szocialista képviselők és az SZDSZ-es bizottsági tag. Napirend előtt arról esett szó, hogy ki oldhatja fel a bizottság zárt üléseiről készült jegyzőkönyvek titkosítását. Végül úgy döntöttek, a házbizottsághoz fordulnak. A házbizottság azonban nem oldotta fel a titkosságot, mert szerintük ez nem tartozik az ő hatáskörükbe. Információink szerint a titkosságot maga a bizottság oldhatná fel, hiszen éppen ők rendelték el azt. A kormánypárti képviselők azonban ezt az „értelmezést” vitatják.

Hegyi Gyula (MSZP), a TSZB alelnöke elmondta: kivonulásuk oka az volt, hogy az albizottság olyan szervezeteket juttatott ingatlanhoz, amelyeknek egyértelmű a kormánypárti kötődése. Hegyi szerint ez a polgári törvénykönyvvel és az ingatlanjuttatási törvénnyel is ellentétes, ráadásul a döntések nyilvánvalóan aránytalanok és erkölcstelenek. A politikus felvetette a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felelősségét is. Szerinte a KVI „preparált” pályázati anyagokat adott az albizottságnak. A szocialisták kívánatosnak tartanák, ha Halász János, az albizottság elnöke lemondana posztjáról, valamint azt, hogy az albizottság addig ne hozzon több döntést, amíg a korábbi ingatlanjuttatásokat felül nem vizsgálják. A jogorvoslat lehetőségéről a szocialisták nem tudtak konkrétumot mondani, először a bizottság és a KVI gyakorlatán szeretnének változtatni.

Úgy tűnik azonban, a szocialisták – vagy legalábbis az egyik képviselőjük – maguk is sárosak maradtak az ügyben. Zuschlag János (MSZP) úgy nyilatkozott, hogy a döntéseknél a kormánypártok–MIÉP összjáték érvényesült, ő legtöbbször tartózkodott a szavazástól az albizottság ülésein. Zuschlag, aki a legfiatalabb parlamenti képviselő, korábban azt mondta, hogy az albizottság konszenzussal hozta meg a határozatokat. A képviselő az ellentmondást nem oldotta fel, információink szerint a legtöbb vitatott döntést ő is megszavazta.

A csonka főbizottság azonban áldását adta az albizottság döntéseire, amelyek több budapesti és balatoni ingatlan tulajdonosáról határoztak. A Bimbó utca 7. alatti, több száz négyzetméteres volt KISZ-ingatlant a szoros fideszes kötődéséről ismert Századvég Politikai Iskola Alapítvány kapta meg. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének jutottak a Pesti Barnabás utca 6. alatti irodák. Utóbb kiderült, hogy a Keresztény Szövetség nem is pályázott az egész ingatlanra, csak egyes ingatlanrészekre. Az Andrássy út 124. alatti helyiségek, amelyre a legtöbb pályázatot adták be, három szervezet kezébe kerültek: egy irodát kapott a Független Ifjúság, kettőt a Bocskai István Szabadegyetem Alapítvány, a maradék huszonhat helyiség a Magyar Ház Alapítványnak jutott. A Független Ifjúság az FKgP ifjúsági szervezete, a Bocskai Alapítvány Bognár László szerint is a MIÉP-hez közel álló szervezet, melyet Csurka István alapított. Bognár úgy véli azonban, hogy a Magyar Ház Alapítvány (a Magyar Demokrata című lap kiadója) nem MIÉP-közeli alapítvány, s több civil szervezetet fog össze.

Döntött az albizottság két nagy értékű balatoni ingatlanról is. Balatongyörökön egy 2336 négyzetméteres üdülőt a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület kapott meg. Balatonakaliban pedig egy 654 négyzetméteres tábor tulajdonosa az Országos Ifjúsági és Vezetőképző Intézet lett. Az előbbi a protestáns ifjúsági szervezeteket fogja össze, míg az utóbbi szervezet a katolikusokhoz kötődik. Pedig, ugye, az albizottság nem volt tekintettel a szervezetek sem politikai, sem vallási kötődésére!

Kérdésünkre, hogy mi magyarázza azt, hogy vidéken az ingatlanok többségét részenként, helyiségenként osztották ki, Budapesten és a Balatonnál azonban lényegében egyben ítélték oda az épületeket, az albizottság tagjai egyszerűen azt válaszolták, hogy az utóbbiak esetében a kedvezményezett szervezetek adták be a legjobb pályázatokat, és nem akarták őket megfosztani a teljes ingatlantól.

Halász János reagált azokra a vádakra, amelyek szerint több pártokhoz és személyesen az albizottsági tagokhoz köthető szervezet is kapott az ingatlanvagyonból. Halász elmondta, hogy az albizottság döntései ugyan véglegesek, azok visszavonására csak akkor van lehetőség, ha a pályáztatás során a KVI vagy az albizottság formai hibát vétett, de – tette hozzá – mind a társadalmi szervezetek bizottsága, mind a KVI ellenőrizni fogja, hogy az adott szervezet a pályázati kiírásnak megfelelően működteti-e az ingatlant. Ha nem, akkor lehetőség van arra, hogy a megkötött szerződéseket felmondják, és a társadalmi szervezettől az ingatlant visszavegyék. Halász szerint erre már volt is példa, néhány civil szervezet nem kívánt élni az általuk elnyert helyiséggel. A létavértesi épület esetében például Halász késznek mutatkozott arra, hogy közvetítsen a fogyatékosok és a fitnesz-szervezet között.

Béki Gabriella szabad demokrata képviselő több kormánypárti szervezetről adott tájékoztatást, amelyek helyiségekhez jutottak a pályázaton. Ilyen szerinte például a Fiatalok Együtt Salgótarjánért, amelynek vezetője a városi Fidelitas elnöke. Béki elmondta azt is, hogy az albizottság korábbi döntéseinél – a szocialisták állításával szemben – az egyetlen ellenszavazatot ő adta le, részben ezért kérte, hogy a zárt ülések titkos jegyzőkönyveit hozzák nyilvánosságra. Amíg ez nem történik meg, az üléseken nem kíván részt venni Az SZDSZ a júniusi ülés után két nappal törvényességi vizsgálatot kért a legfőbb ügyésztől a kiosztott ingatlanok ügyében. A szabad demokraták azzal indokolták döntésüket, hogy jelentős ingatlanok kerültek a kormánypártokhoz kötődő civil szervezetekhez. Az SZDSZ a két debreceni civil szervezetet jelölte meg a törvényességi vizsgálat indokául, a Bridge Humant és a Magyar Diákok Kultúrájáért Egyesületet. Béki Gabriella elmondta azt is, hogy az albizottság döntéseinél szeretett volna értékelési szempontokat bevezetni. Azt akarta elérni, hogy maximálják az egy szervezetnek juttatható ingatlanok számát, továbbá részesítsék előnyben a régebben működő civileket és a szociális jellegű szervezeteket. Az albizottság azonban javaslatait elutasította. Béki bírálta a KVI gyakorlatát is, hogy még a parlamenti képviselőknek sem, vagy csak késve szolgáltatnak adatokat. Magunk is megtapasztaltuk ezt, amikor az elvileg nyilvános, korábbi döntéseket szerettük volna megismerni. A KVI-ben csak a vezérigazgató közvetlen utasítására adhatnak ki bármilyen információt. Béki a titkosság ügyében az adatvédelmi biztoshoz is fordult, de egyelőre még nem kapott választ.

Bognár László, a társadalmi szervezetek bizottságának elnöke elismerte: minden párt képviselője előnyben részesített bizonyos társadalmi szervezeteket. Sokan előzetesen tájékozódtak pártjuk helyi szervezeteinél, hogy az adott civil szervezetet érdemes-e támogatniuk.

Ebben az előzetes megegyezésben – tette hozzá – az SZDSZ képviselője valóban nem vett részt. A szocialisták azonban igen, ők is ajánlottak általuk támogatandó „civileket”. Így juthatott több helyiséghez például a Fiatal Baloldal (FIB) is, amelynek vezetője, Tóbiás József, a társadalmi szervezetek bizottságának tagja.

Az albizottság egyébként már csaknem minden ingatlant kiosztott, néhány vidéki helyiség, valamint a két legnagyobb értékű ingatlan, a balatoni MÚOSZ-üdülők kivételével. Ezekről azért nem döntöttek, mert az újságíró-szervezetek előzetes megegyezése alapján továbbra is az újságírók pihenését fogják szolgálni, tudtuk meg az albizottságtól. A MÚOSZ üdülői ma is működnek, ezen a nyáron is lehet bennük üdülni. A Magyar Újságírók Szövetsége (MÚOSZ), a Magyar Újságírók Közössége (MUK) és a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKUSZ) készek a megegyezésre, és lassan egy éve arra várnak, hogy az albizottságban terítékre kerüljenek az ingatlanok. Wisinger István a MÚOSZ, Kósa Csaba a MUK és Szikora József a MAKUSZ vezetői egybehangzóan állították, hogy nem rajtuk múlik az üdülők sorsa – ők tulajdonképpen már megegyeztek, csak az albizottság döntésére várnak. Információink szerint az üdülők a MÚOSZ tulajdonában maradnak, de a három újságíró-szervezet közösen fogja birtokolni a kezelői jogokat. Közben június utolsó napjaiban, az üdülési szezon kezdetén a KVI egy túlbuzgó munkatársa megpróbálta lefoglalni a tihanyi üdülőhöz tartozó strandot, mondván az ingatlan nem a MÚOSZ tulajdona, hanem a KVI-é. Két nap után derült csak ki, hogy az újságíró-szervezet mégiscsak birtokon belül van.

Az ingatlanok ügyében, mint látható, nap mint nap újabb fordulatok történnek, írásom csak a legkirívóbb esetekről adhatott számot. Az albizottság legközelebb a nyári szünet után, várhatóan szeptemberben ül majd össze. Ezen az ülésen az ellenzéki szocialisták és szabad demokraták nem kívánnak részt venni. Pedig ekkor fognak dönteni a még ki nem osztott ingatlanokról, így a MÚOSZ-üdülőkről is. Terítékre kerülnek a vitatott döntések, és az esetleges felülvizsgálati kérelmek is. Az albizottság tagjai most jól megérdemelt szabadságukat töltik. Munkájukhoz előre is hasonló sikereket kívánunk.

• Játéktér