Skip to main content

Filológia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Elesések, pofonok


A Népszabadság szombati (május 30.) száma címoldalának, illetve 4. oldalának olvasása közben múlhatatlan szükségét éreztük egy kis összehasonlító szövegelemzésnek. A vizsgált motívumot időben elég távoli változatig sikerült követni, bár nem állítjuk, hogy egészen az ősforrásig jutottunk.

1992. május 28-ról 29-re virradó éjszaka – Népszabadság

Dr. Szakács Zsolt rendőr alezredes, XIX. kerületi kapitány: „…az elszaporodott autólopások miatt civil nyomozókból megkülönböztető jelzés nélküli autókat használó éjszakai járőröket szerveztek... A járőr követte a Golfot, amelyben három fiatalember ült… A nyomozók üldözőbe vették, s közben öt figyelmeztető lövést adtak le a föld felé… Az öt lövedékből egy a kövezeten irányt változtatott, s az üldözött kocsi hátsó szélvédőjén keresztül, az autó utasterén áthaladva megakadt a kocsi karosszériájában… a Golf bal hátsó kereke durrdefektet kapott. Utasai kiugráltak belőle, s futva próbáltak menekülni, ám a rendőrök – akiket addigra már egy rádión riasztott X. kerületi járőrkocsi is segített – elfogták a három fiatalembert. Egyikük menekülés közben elesett, s az arcán könnyebben megsérült.” Huszti Attila a Golf gépkocsi vezetője: „Néhány méter megtétele után a rendőrök tüzet nyitottak a kocsira. Az egyik golyó a hátsó ablakon keresztül, a hátul ülő Raduly Ferenc feje mellett, a mellső szélvédő feletti karosszériába fúródott. Egy másik lövedék a bal hátsó kereket találta el… Miután a kocsiból kiszálltak, a rendőrök Radulyt leütötték, őt később a mentők a Fiumei úti baleseti sebészetre szállították. Közben Huszti Attilát megbilincselték, majd a földre lökve rugdosták.”

1992. május 13. – Beszélő

Suha Lajos r. ftőrm. és Juszki Rudolf r. szkv. a BRFK Közrendvédelmi Parancsnokság, Vegyesszolgálati Osztály, Metrórendőrségi Szakosztálynak írott jelentéséből:

„…négy fő kínai állampolgárt igazoltatásra szólítottam fel. Az igazoltatás azért vált szükségessé, mert több kínai állampolgár ellen elfogatóparancs van kiadva, mert a közelmúltban a kerepestarcsai táborból elszöktek… Az előállítás során az ismeretlen kínai állampolgár el akart futni. Erre kollegám, Juszki Rudolf r. szkv. utána nyúlt, és a jobb karját megfogta. …ezáltal a jobb ingujja elszakadt…

L. Y. Z. (Kína, 1960. febr. 28. stb.) a két előállított személyeket próbálta tőlünk kiszabadítani. A karomat többször megfogta, ezáltal én ellöktem magamtól, melynek során elesett, és a fejét beverte.” (Beszélő, május 30.)

G. M. I. kínai állampolgár: „A rendőr… akkor el akarta venni tőlem a táskát. Én nem adtam, a két rendőr akkor az öcsémet is, engem is a falhoz hurcolt. Gyomromba nyomta a térdét. A táskát akarta elvenni tőlem, én akkor odadobtam a közelben álló társamnak. A lába elé esett, lehajolt érte, fölálltában érte a gumibot ütése… Az öcsémet (a IX. kerületi kapitányságon) egy külön szobába vitték. Később, amikor újra bevezették, vérzett a szája, bal arcán két öklömnyi dagadás.” (Beszélő, május 23.)

1949. május 24. – Szász Béla: Minden kényszer nélkül

„Persze az öt-hat nyomozó rúgással, öklözéssel, gumibot- és revolveragyütésekkel pillanatok alatt letepert. Aztán megtiportak, majd rám telepedtek, így kényszerítették égnek talpamat… Amikor visszavezettek a terembe, jobb szememet képtelen voltam kinyitni, arcomon, ruházatomon is nyilván meglátszott, ami a szomszéd szobában történt.

– Mit csináltatok vele – kérdezte Péter (Gábor).

Elesett – válaszolt hátam mögött egy durva hang… A T. felsőháza harsány nevetéssel jutalmazta a nyomozó szellemességét.” (Szász Béla, Európa–História 1989, 30–31. old.)
























Megjelent: Beszélő hetilap, 23. szám, Évfolyam 4, Szám 23


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon