Skip to main content

Megoldás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Művelődési Minisztérium módra


A körlevél váratlanul érintette az intézményeket – természetesen valamennyi tárcánál –, hiszen járandóságukat havonkénti porciókban kapják meg. Mivel májusban tudták meg, hogy arra a hónapra 40 százalékkal kevesebb támogatást kapnak, az illetékes urak túl tág mozgásteret nem biztosítottak számukra.

A Képzőművészeti Főiskola számlájára például a minisztérium május 4-én 5 120 000 forintot utalt át, 30 százalékkal kevesebbet a tervezett összegnél. Ebből 2 828 527 forintot fizettek ki bérre, maradt 2 291 473 forint. Erdőszegi Ferencné, a főiskola gazdasági igazgatója május 6-án telefonon, később levélben is tájékoztatta Bán Tamásné minisztériumi főosztályvezető-helyettest arról, hogy a megmaradt pénz csak a tb-járulék és a személyi jövedelemadó kifizetésére elegendő, de az esedékes ösztöndíjakra már nem. A főosztályvezető-helyettes asszony azt tanácsolta neki, hogy fizesse ki az ösztöndíjakat, s ne utaljon tb-járulékot! (Nota bene: a tb kintlevőségei a legutóbbi adatok szerint meghaladják a 60 milliárd forintot.)

A minisztérium május végén mégis kiutalta az ösztöndíjakhoz szükséges pénzösszeg száz százalékát az intézményeknek, tárcaszinten 131 millió forintot. A tb-nek járó késedelmi kamathoz viszont nem adott hozzájárulást: a Képzőművészeti Főiskolának 160 ezer forintjába került ez a játék, hiszen saját magának kellett kigazdálkodnia a kamat összegét. A nagy kérdés az, hogyha mégis megvolt a tárcának a pénze arra, hogy az ösztöndíjak összegét kiutalja az oktatási intézményeknek, miért nem tette ezt meg időben? A Pénzügyminisztériumban úgy tájékoztattak, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium számláján április végén jelentős maradványösszegek voltak, az ösztöndíjakhoz szükséges pénz többszöröse.

Még nagyobb kérdés az, visszakapják-e a költségvetési intézmények a tőlük májusban elvont pénzeket? Ez ügyben a Pénzügyminisztérium még nem döntött. Két eset lehetséges. Az egyik: a kérdéses összeget júniusban, júliusban és augusztusban részletekben visszakapják. A másik: pótköltségvetést fogadnak el – és egy fillért sem kapnak. A döntést az határozza meg, hogy „fejre áll-e” a költségvetés, miként alakulnak a gazdasági folyamatok. A kérdést júniusban viszi a kormány elé Kupa úr, a végső szót pedig a parlament mondja ki. Mindenesetre még egy ilyen váratlan elvonás a költségvetési intézményeket állítaná fejre.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon