Skip to main content

Hivatásos érdekvédelem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Önök kvázi nyomást gyakoroltak a HÖR vezérkarára azzal, hogy az országban elsőként létrehozták ezt az egyesületet. Mivel indokolható, hogy éppen önök léptek elsőként?

– A HÖR Balassagyarmati Igazgatósága a  szlovák–magyar országhatár 216 km-es határszakaszán működik Salgótarjántól Szobig.  Az országban elsőként, 1991. március 15-én itt tértünk át a kizárólag hivatásos állományú határőrizeti szolgálatra. Tehát mi már két éve élvezzük azt a szolgálati rendszert, amit megfelelő törvényi garanciák nélkül kell ellátnunk. Állandóan arra kényszerülünk, hogy Boross Péter miniszter úrnak saját fontosságunkat bizonygassuk. Úgy ítéltük meg, hogy működésünk feltételei, körülményei, az érdekképviselet eddigi lehetőségei nem komolyak. Nyilvánvaló, hogy felfogásunk nem aratott osztatlan sikert.

– Igaz, hogy követelték: adja le a tagok névsorát, amit ön megtagadott?

– A szervezés kezdeti stádiumában akadt egy-két „kövület”, aki felrohant az ezredes úrhoz, hogy a Horváth, munkaidő alatt, valamiféle „titkos szervezkedésbe” kezdett. Akkor hívatott magához az ezredes úr, és megkérdezte, hogy mi a fenét szervezkedsz. Én meg megmondtam neki, hogy azt az érdekvédelmi egyesületet, melynek létezése nélkül a BM érdekegyeztető tanácsa működésképtelen lenne. A válasz hallatán megnyugodott, de kérte tőlem a tagok névsorát, hiszen neki kötelessége tudnia, hogy mi történik az igazgatóság területén. Én meg kijelentettem, hogy nem adom, mert a társaim engem választottak az egyesület elnökének, és a tagok beleegyezése nélkül nem dönthetek a névsor kiadásáról. Így aztán addig, amíg cégbíróságilag be nem jegyeztek minket, addig senki nem juthatott a névsorhoz. Miután ez megtörtént, természetesen az ezredes úr is kapott egy példányt az alapító okiratból.

– Úgy tudom, hogy az önök alapító okirata szolgál mintául az országos egyesület megszervezéséhez és cégbírósági bejegyzéséhez.

– Így van. Ezért rendszeres kapcsolatban állok a pécsi, orosházi, zalaegerszegi igazgatóságokkal, valamint az országos parancsnoksággal. Tagja vagyok az országos ügyvivő testületnek is.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon