Skip to main content

Jön a turul

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Apróbetűs közlemény adta hírül a minap a Magyar Nemzetben, hogy létezik már egy Magyar Nemzeti Kereszténydemokrata Munkáspárt is. Legalábbis ezt állítja a közlemény se névvel, se címmel, nem jelzett megszövegezője. Állítja továbbá azt is, hogy ez a párt már 1963. október 23-án megalakult, illetőleg „alapítódott”. (Azt csak a közlemény kibocsátója tudja, hogyan szokott egy párt „alapítódni”.)

A hosszú nevű párt egyben arról is tájékoztatja a nagyérdemű közönséget, hogy ideális államformának a Magyar Szentkorona Köztársaságot tartja, tekintettel arra, hogy „a történelmi Magyarország soknemzetiségű állam, e nemzetiségek összetartozásának jelképe a magyar szent korona…” Az nem derül ki a bejelentésből, vajon a történelmi Magyarország helyreállítását szükségesnek tartja-e a szóbanforgó párt, kitűnik viszont az, hogy ha részletes programról még nem is, de pártjelvényről már gondoskodás történt. Ez a jelvény nem más, mint a koronás címer, melyhez turulmadár társul.

Megjött hát végre a turulmadár, az ős turáni pusztákról meghozta a nosztalgiahullám. Képzelem, mennyire örülnek most Csepelen és Angyalföldön, végtére is mi hiányozhat jobban a néptáplálék gyanánt hihetőleg hamarosan közkézen forgó zsíros kenyér mellé, mint a turulmadár? Afelől is alig van kétségem, hogy Mecsekszabolcson és Diósgyőrött a munkáscsaládok otthonában sokhelyütt olvasható a falvédőkön a hímzett felirat: „Adj Uramisten Magyar Szentkorona Köztársaságot, de mindjárt”.

A Magyar Nemzeti Kereszténydemokrata Munkáspárt (ejnye, most veszem észre, a nevéből kihagyták a Független és a Radikális jelzőt), szóval ez a bizonyos 1963-ban „alapítódott” párt az idén május 4-én újjászerveződött és erről július 14-én tájékoztatták a kormányt. A dolgot nem kapkodták hát el, aludtak egyet (két hónapig) az újjászerveződésre, most pedig – újabb két hónap elteltével – közreadták az említett kis közleményt. Ebből a tempóból azt gyanítom, hogy ez valóban fontolva haladó párt lehet. Bízom benne, hogy a továbbiakban sem lesz hebehurgya, nem bontja ki időnek előtte a ködzsákot, amiből majd a Turul – kellő fősámáni segédlettel – előszedegetheti a pártprogram téziseit.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon