Vajda Éva

Nyomtatóbarát változat

Aki bemegy a Közgázra, az láthatja, hogy a közgázos diákok manapság korán elkötelezik magukat a munka mellett. Az egyetem aulájában a büfé körül ugyanis nemcsak a vizsgaidőszakban ülnek elegáns, öltönyös fiúk és csinosan öltözött lányok. A pénzügyi szférában sokan dolgoznak már az egyetem mellett azért, hogy minél előbb gyakorlatot szerezzenek, no meg pénzt. Az elhelyezkedés feltétele a nyelvtudás, elsősorban az angol, de a német vagy a francia sem hátrány, és szinte elengedhetetlen a számvitel ismerete. A kezdőfizetés a bankoknál és a könyvvizsgáló cégeknél „csillagászati”: bruttó 70 ezer körül kínálnak egy pénzügyszakot végzett és a számvitelben is jártas közgazdásznak. A perspektívák jelenleg elég jók, mivel a most kikerülő évfolyamok már korszerűbb ismeretekkel és mindenekelőtt nyelvtudással rendelkeznek. Kötelező minimum egy középfokú nyelvvizsgát letenni a diplomához. Nem véletlen, hogy a hallgatók 80%-a a gazdálkodásinak nevezett business karra jár. A maradék 20% elméleti közgazdásznak és társadalomtudósnak tanul. A Közgáz társadalomgazdasági szakán szociológiát, politológiát és a nemzetközi kapcsolatok tanát oktatják, s ezekkel az elhelyezkedés már nem olyan egyszerű, és főleg nem olyan kifizetődő. Elméleti közgazdából nem kell sok, de az a kevés, aki évente végez, el tud helyezkedni a különböző kutatóintézetekben.

Korunk hőse…

tehát a menedzser és a vállalkozó. A közgázosok egy része saját céget alapít: lízingel, tanácsot ad, szakkönyvet árul vagy éppen valami egész mást – mindenesetre próbálkozik. A lehetőségek végtelenek vagy legalábbis annak tűnnek, a lényeg, hogy ügyesnek és merésznek kell lenni. Azok, akik most jönnek az egyetemre, talán még elszántabbak. Alig akad a gólyák között olyan, akinek ne lenne legalább egy nyelvvizsgája, és ne tudná, hogy mit akar. A többség businesst, még több businesst és csakis businesst akar tanulni, ami tulajdonképpen nem baj, sőt, csak akkor nem feltétlenül kell Közgazdaságtudományi Egyetemnek hívni az egyetemet.

Tény, hogy a Közgáz diplomájával nem nagyon fenyeget a munkanélküliség veszélye – legalábbis egyelőre. A hírek szerint hasonló a helyzet a jogon is. „Menedzser típusú generáció a miénk” – mondja egy jogász barátom, és vigyorog. A jogon kevesebben dolgoznak az egyetem mellett, hiszen diploma nélkül nem lehet igazi jogi tevékenységet folytatni, de azért a többség már az egyetem alatt elkezd helyezkedni. Aki ügyvédnek készül, elmegy ügyvéd mellé „bojtárkodni”, és elkezdi tanulni a szakmát. Ezt teszi körülbelül a hallgatók egyharmada. A többiek cégekhez mennek, és csakúgy, mint a közgázosok, elég jól fizető állásokat találhatnak. A minisztérium – de a bíróságok, az ügyészségek szintén – biztos és tisztes megélhetést kínálnak. „Az megy ügyvédnek, aki kockáztat. A szakvizsga után önállóak lesznek, és sok pénzt fognak keresni. Ők a jogásztársadalom vállalkozói. A többiek inkább a biztos pénzzel járó állásokat preferálják, még ha egy bírósági vagy egy minisztériumi fizetés nem is vetekedhet egy ügyvéd jövedelmével. Ami pedig a bankokat és a külföldi cégeket illeti, ők hazai viszonylatban nagyon jól fizetik a jogászokat, még a kezdőket is, de ahhoz legalábbis angolul kell tudni” – mondja ismerősöm, az ügyvédjelölt. Állás van bőven, az ifjú jogászok most válogathatnak, de ismerőseim szkeptikusak, szerintük ugyanis még néhány év, és a lehetőségek beszűkülnek. Addig azonban csak az a jogász nem dolgozik, amelyik nem akar.

Ki itt belépsz…

Azoknak, akik a rendszerváltás környékén érettségiztek, valószínűleg egész más elképzelésük volt a pályakezdésről akkor, mint most, amikor diplomájukat kézhez kapják. Barátnőm, akit felvettek az agrártudományi egyetemre, akkor azt hitte, hogy nem lesznek elhelyezkedési gondjai. Lettek. A termelőszövetkezetek nagy része megszűnt, de legalábbis a megszűnés veszélye fenyegeti. Nem kapkodnak pályakezdő agrármérnökök után. Barátnőm úgy döntött, tanul még 1-2 évet egy másik agráregyetemen, hátha azalatt változik a helyzet.

A műszaki egyetemekről és a főiskolákról hasonló híreket hallani. „A srác most katona. Két éve végzett a Kandó Kálmán műszaki főiskolán, persze, elhelyezkedni már akkor sem tudott, elvégzett 1 év alatt még egy menedzserképzőt, aztán elment a pályakezdő munkanélküli-segélyre. Amit 6 hónapig adnak, ugye. Még szerencse, hogy elvitték katonának, különben lehet, hogy éhen halna” – meséli egy kollégám. „Megérte tanulni, nem? A csoportjuk fele hasonló helyzetben van. Pedig ez a fiú még németül is tud, és végül is villamosmérnök.”

Az orvosok közül annak, aki a szakmájában akar elhelyezkedni, az első körben állami kórházban kell állást találnia, mert a jól fizető, de kevés magánklinikára csak szakvizsgával lehet elmenni. Magánrendelőt is csak ennek birtokában lehet nyitni. A szakvizsgáig minimum 4 évet le kell húzni egy kórházban, ahol a kezdő fizetések megalázóan alacsonyak (nem érik el a bruttó 20 ezer Ft-ot), különösen ahhoz képest, hogy előtte 6 évet igen keményen kell tanulni az egyetemen.

Barátom unokatestvére szemorvos. A szakvizsga letétele után kapott bruttó 300 (!) forint fizetésemelést. „A jatt…” – mondja a felesége: „a sebészeknél, a nőgyógyászoknál és a belgyógyászoknál, akik sokat operálnak, náluk biztos van. De a többieknek? Egyetlen olyan hónap volt, amikor a férjem a fizetésén kívül hazahozott még 20 ezer forintot, igaz, akkor operált többször is. Utána a következő két hétben összesen 100 forintot kapott a rendelőben. Nagy pénz, mi? Az évfolyamtársaim egy része elment gyógyszerismertetőnek, ahol a legszerényebb kezdőfizetés magyar gyógyszergyáraknál is 50 ezer, a külföldiek pedig ennél is többet adnak. Aki pedig végképp feladja, az nem tudom, mit csinál. Például elmegy biztosítási ügynöknek, abból meg lehet élni. Engem is hívtak, de én, azt hiszem, orvos szeretnék maradni.” Az ifjú szemész és egyik kollégája betéti társaság formájában egy mozgó szemorvosi szolgálatot próbált létrehozni. Az volt az ötlet, hogy autóban berendeznek egy rendelőt, és kívánságra házhoz mennek. A vállalkozás ott akadt el, hogy a mozgó rendelőre csak úgy kaphatnak engedélyt, ha van egy fix rendelőjük is. De honnan lenne? A kezdő orvosi fizetésből? A dolog egy éve húzódik…

Gyógyszerész barátnőmet is gyógyszerismertetőnek vették fel az egyik külföldi gyógyszergyárhoz. A kezdőfizetés valóban magas, mondja, és van is állás elég, a legtöbben már elhelyezkedtek az évfolyamából. Neki az a terve, hogy néhány évig dolgozik a gyógyszergyárban, aztán saját patikát nyit. Néhány millió kell hozzá.

Van remény…

Világfájdalom és biztosítás

Budapesten a Szerb utcában van az Egyetemi Színpad és Kávézó. A bölcsészek olyanok, mint régen. Hosszú hajú fiúk, rövid hajú lányok, elegánsan szakadtak, ahogy ez illik. A világmegváltás kezd kimenni a divatból, de a világfájdalom örök. Akik filozófusok, művészettörténészek vagy filmesek szeretnének lenni, ma sincsenek jobb helyzetben, mint a rendszerváltás előtt. A nyelvszakosokat jól fizetik a nyelviskolák, és a legtöbben tényleg elmennek tanárnak, ki ahová tud. Aki nem tud vagy nem akar, az szabadúszóként tengődik, például újságot ír, költ, netán kutat, de a kutatóintézet és a tudományos ösztöndíj is kevés. Persze, a kor hangulata még a bölcsészeket is megfertőzte: sokan elmennek biztosítási ügynöknek – legalábbis megpróbálják. Ha nem, akkor adódik valami más. Mindennek ellenére közülük sem sokan fogják igénybe venni a pályakezdő munkanélkülieknek járó segélyt.

90 ezer 3%-a 2700. Ennyi pályakezdő marad munka nélkül felsőfokú diplomával. Ha nem változik semmi, akkor számuk jövőre nyilvánvalóan nőni fog, miközben az egyetemekre most áramlik be az a generáció, amely a hetvenes évek demográfiai robbanásaiban született. Egy-két év: végeznek azok is…

• Belföld