Skip to main content

Magánvéleményből pártpolitikát

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A tudás: hatalom – párttaktikák


Kedves Beszélő!

Engedjék meg, hogy – mint a Fidesz egyik gazdasági és oktatáspolitikai szakértője és mint a Gazsó-bizottság tagja – néhány kérdést tegyek fel önöknek a lap június 29-i számában publikált, Gazsó után című cikkükkel kapcsolatban.

1. Minek alapján gondolják, hogy a Fidesz álláspontja megegyezik egyik szakértőjének, Lukács Péternek a magánvéleményével? Ismernek bármilyen politikai dokumentumot vagy akár belső kollektív véleményt, amely szerint a Fidesz oktatáspolitikai csoportja elfogadta az önök által neki tulajdonított álláspontot?

2. Miből gondolják, hogy a Fidesz szakértője, Drahos Péter „pártpolitikai elkötelezettségének túltengése” miatt vetette le nevét a kész anyagról? Nem kézenfekvőbb az a magyarázat, miszerint neve azért nem szerepel a szerzők között, mert a törvénytervezet önkormányzatokkal kapcsolatos részei ellentétben állnak az általa készített szakértői anyaggal?

3. Ha már ilyen jól informáltak, miért nem említik azt is, hogy jómagam, jóllehet a törvénytervezet oktatásfinanszírozással kapcsolatos része ugyancsak nagymértékben eltér az általam javasolt megoldástól, ennek ellenére nem vetettem le a nevemet a kész anyagról. Annak ellenére sem, hogy már jóval az anyag elkészülte előtt nyílt titok volt, miszerint Gazsóékat menesztik a minisztériumból, és hogy a koncepció érvényesülésének esélye ezáltal jelentősen csökken?

4. Miért akarják már megint a Fideszt kétkulacsos játékkal, elvtelenséggel vádolni mint olyan pártot, amely „politikai előretöréséhez …a kuszaságban most határozott érvényesülési terepet lát”?

Továbbá engedjenek meg két megjegyzést!

Feltételezem, hogy – mivel pártpolitikával (is) foglalkoznak – önök is tisztában vannak a szakértők és a politikusok közti különbséggel. Mégis, talán nem szükségtelen (pusztán szakértői magánvéleményként) tudatnom önökkel, hogy is áll ez a dolog a Fideszben. Nos, a dolog igen egyszerű: a szakértők szakértenek, a politikusok pedig politizálnak.

Másik megjegyzésem talán felesleges is: nyilván önök is tudják, hogy elmúltak már azok az idők, amikor egy demokratikus párt még szakértői szinten sem tolerálta a máskéntgondolkodást. Ha viszont ezt tudják, kérem, ne csináljanak magánvéleményből pártpolitikát, bolhából elefántot.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon