Skip to main content

Metapillanat X

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

X
                        (gyakorlótér, zeneiskola)
 
a gyakorlótér a fennsík pecsétje. szaxofonnyi
rézkorong lapul a földnyelv alján, amit kiszántanak,
és elönt a tekintet áradása, a szemek, e félig
szóban forgó opálos kórus felett épp megy le
a nap elszigetelten. elszigetelten mint egy temetősziget
négyzetrácsán a keresztek kalligramjai. azt mondod
szia, és levágod a nyelvem. kis ágrajzok buknak ki
a szájon, de az ütés visszaszívódik a kézfejen át
az alkarba. most a térdben pihen. s feszít, mint egy korai
készülő Wagner.
a zeneiskolás térdében óra után mély alt hang búg –
 
X
                        (Riga, Bayreuth)
 
méregpontosan működik Riga,
mint egy fiatal test, ha evidenciákat kínál
jogarhosszú lábakon. szólsz, elered a nyelvem
a Valdemar hídnál. merül a tiszta reflex.
hangok távoznak a keleti kapun,
a déli gyors, a higgadt Wagner-expressz
álruhásan. mester vagy, mint egy éles eszű, hegyes
állat, mely bátyjára ismer ugyanabból a labilis
fészekaljból, könnyű tollgallérként a gazda
vállára vetve. kristálytiszta, laptestű, nőnemű
este – mintha vízágyon járnék, elered a nyelvem,
s felpuhít a tekintet szaunája.
ahogyan egy száj napokig lappang,
mielőtt szólna erről. pöttöm team nyírja
alaposra a díszlet fáit –
esőszünet Bayreuthban

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon