Skip to main content

Tök-életlen fegyverek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hírek szerint, ha egyszer komoly verseny indulna a címben jelzett kategóriában (ami nem lehetetlen), az angolok a 74/ST/ számú gránátjukkal szerepelnének, melyet gyengéd szeretettel „ragacsos bombának” becéztek a II. világháborúban. Sajátos vonása volt e fegyverfajtának egy „bevonat”, mely lehetővé tette, hogy a gránát az ellenséges tank oldalára tapadjon s idővel felrobbanjon. Ugyancsak lehetővé tette azt is, ami a leggyakrabban megesett, hogy a gránát a gránátvető csövébe ragadt stb. Nem csoda ezek után, hogy a brit katonák kevéssé ragaszkodtak e honi találmányhoz.

Mindennél önpusztítóbb volt azonban az a vélhetőleg orosz szabadalom, melyet közönségesen kutyaaknának neveztek, s amely bizonyos pavlovi reflexeket aknázott ki. A kiszemelt és kiéheztetett kutyákban a táplálékszerzés reményét összekapcsolták a tank fenekének látványával. Ezek után robbanószerkezetet kötöttek a kutyák hátára, és várták az ellenséges tankok feltűnését. Amikor azonban a várva várt pillanat elérkezett, az állatok a távoli ellenséges tankok helyett inkább a közeli honi tankokkal kapcsolták össze a táplálékszerzés reményét, s egy teljes divíziót megfutamítottak. A II. világháború másnapján a hírek szerint lemondtak a további kísérletekről.









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon