Nyomtatóbarát változat

Hírek szerint, ha egyszer komoly verseny indulna a címben jelzett kategóriában (ami nem lehetetlen), az angolok a 74/ST/ számú gránátjukkal szerepelnének, melyet gyengéd szeretettel „ragacsos bombának” becéztek a II. világháborúban. Sajátos vonása volt e fegyverfajtának egy „bevonat”, mely lehetővé tette, hogy a gránát az ellenséges tank oldalára tapadjon s idővel felrobbanjon. Ugyancsak lehetővé tette azt is, ami a leggyakrabban megesett, hogy a gránát a gránátvető csövébe ragadt stb. Nem csoda ezek után, hogy a brit katonák kevéssé ragaszkodtak e honi találmányhoz.

Mindennél önpusztítóbb volt azonban az a vélhetőleg orosz szabadalom, melyet közönségesen kutyaaknának neveztek, s amely bizonyos pavlovi reflexeket aknázott ki. A kiszemelt és kiéheztetett kutyákban a táplálékszerzés reményét összekapcsolták a tank fenekének látványával. Ezek után robbanószerkezetet kötöttek a kutyák hátára, és várták az ellenséges tankok feltűnését. Amikor azonban a várva várt pillanat elérkezett, az állatok a távoli ellenséges tankok helyett inkább a közeli honi tankokkal kapcsolták össze a táplálékszerzés reményét, s egy teljes divíziót megfutamítottak. A II. világháború másnapján a hírek szerint lemondtak a további kísérletekről.

• Vizuális közhelyek