Skip to main content

A tökéletlenség rekordjai (könyvismertetés)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Cudar kedvünkben (napihírek olvasása után) nagy haszonnal forgathatjuk manapság Pile úr könyveit. Ez az angol fiatalember (a siker, az érvényesülés, a helyes életvezetés biztos receptjeit kínáló művek dömpingje idején) azzal örvendeztet meg minket, hogy csokorba szedte kortársainak – országos és világszintű művészeknek, politikusoknak, bűnözőknek – remekbe szabott kudarcait, nevezetes balsikereit. Negatív Guiness-rekordok sorát gyűjtötte össze, megannyi mostohán kezelt csúcsteljesítményt.

Ne képzeljük azonban, hogy szerzőnk stopperrel, magnetofonnal vagy fényképezőgéppel a kezében lesi vigyorogva embertársai gyarló iparkodását, s kaján örömmel jegyzi fel esendőségeit. Nem. Pile úrnak az a meggyőződése, hogy az emberiség méltatlanul sokat foglalkozik sikereivel és keveset balsikereivel, holott tehetségét nem kis részt azokban fejti ki.

Megértő szeretettel és derűvel átszőtt történetei az olvasót arról győzhetik meg, hogy a fiaskóhoz nem elég az alkalmatlanság, a hozzá nem értés: elszántság is szükségeltetik, lendület, hősiesség és nemritkán – fantázia.

Álljon itt nekünk vigaszul (?) útmutatásul (!) néhány a gazdag példatárból.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon