F. Havas Gábor

Nyomtatóbarát változat

A médiatörvény előkészítését szolgáló tárgyalások alapján milyen jövő várhat a Duna Tv-re?

Az egyik variáció a Duna Tv autonómiájának megőrzésével egy olyan főosztályszerű önállóságot javasol az MTV struktúráján belül, ahol hétórányi adásidőt biztosítanának naponta azokra a különleges közszolgálati feladatokra, amit a Duna Tv ellát. Ez az, amit mi, vagyis Sára Sándor főigazgató, Lugossy László főigazgató-helyettes és Hanák Gábor főigazgató-helyettes, nem fogadunk és nem fogadhatunk el, mert mi pontosan tudjuk, hogy hogyan rendelődik alá egy nagy szervezetnek egy bármennyire is autonóm rész, és nehézségek vagy átszervezések idején mindig az egész prioritása érvényesül.

A másik elfogadhatatlan megoldás, de ez esetben meg sem kell kérdezni, hogy elfogadjuk-e vagy sem, hogy a Duna Tv benne sem lesz abban a médiatörvényben, amit most készítenek elő.

Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a beterjesztett költségvetési előirányzatokban sem szerepel majd. Akkor a meglévő tartalékok, hitelfelvételek néhány hónapos haladékot adnak. Nem fogjuk magunkat takarékra csavarni. Egy nagy csattanással legyen vége a Duna Tv-nek, és nem úgy, hogy észre sem veszik, hogy már nincs.

Min múlik, hogy az alternatívák közül melyik valósul meg?

Nyilvánvalóan politikai döntés a Duna Tv jövője, mint ahogy politikai döntés volt a megszületése is. Ezt a politikai döntést pedig azok az adok-kapok alkuk fogják meghatározni, amit a médiatörvénybe foglalt egységek vezetői meg tudnak kötni a kormányzattal. Az MTV-nek húsz-egynéhány milliárdra van szüksége. Az előfizetési díjakból kevesebb mint tízmilliárd folyik be, az összes többi nagyobbrészt reklám, kisebbrészt állami támogatás. Ha az MTV a közszolgálatiságot komolyan venné, akkor a reklámbevételei tizedére zsugorodnának a mostanihoz képest. Elképesztő mennyiségű szponzorált műsor, riport és direkt reklám jelenik meg a közszolgálati MTV két programjában. A kereskedelmi televíziók beindulásával ez valószínűleg amúgy is csökken, pontosabban csak ekkor tudnak a kereskedelmi adók elindulni. Ebben az esetben olyan mértékben kell költségvetési pénzekből támogatni a közszolgálatit, hogy megindul a húzd meg, ereszd meg: mégis több reklámot kell beengedni, el kell adni a kettes földi frekvenciát. Kárpótlásul oda kell adni az égi csatornát, ami pillanatnyilag a Duna Tv-é, tehát a Duna Tv menjen be az MTV-be, ahol a kettes program ezentúl csak égi csatornán lesz nézhető, abból egy limitált adásidő a határontúliaknak fog szólni. A Duna Tv helyett ott lesz majd az Etnik Tv, tehát a magyarországi svábok, szlovákok, horvátok, vendek, cigányok, zsidók, katolikusok, evangélikusok és ki tudja még, ki mindenki műsorai. Ez egy műsorgettó lesz.

Ez tehát politikai döntés lesz azzal a nyomással együtt, amit az MTV majd 4000 dolgozója kifejt. Zsarolt helyzetben van a kormány, és zsarolt helyzetben van az a néhány médiakodifikátor is, aki a legjobb szándékkal szeretne jó törvényt előkészíteni, de túl kicsi a racionális döntések megfogalmazására a mozgástér.

A harmadik, a szerintem egyedül helyes alternatíva, hogy mi elismert közalapítványként, önállóan működünk tovább. A közalapítvány létrehoz céljai megvalósítására egy szervezetet, amely átvilágíthatóan működik, és a kapott pénzekkel pontosan elszámol. Mi most is így működünk. Hogy mégis gyanú vetül ránk, az attól van, hogy „bűnben fogantunk”, hogy az alapítvány a Keleti Károly utca 38. szám alatt Csoóri Sándor nevén volt kezdetben bejegyezve, de ennek csak annyi jelentősége volt, hogy jól ki lehetett szerkeszteni. Nem találtam adatot arra, hogy a magánalapítvány bármiféle magánelőnnyel járt volna. Mellesleg az alapítás évében, ’92-ben jogilag csak magánalapítvány létezett, a Ptk.-t ’93 novemberében módosították.

Azt hiszem, a kritikák elsősorban a létrehozás puccsszerűségét kifogásolták. Ugyanazokat a célokat nyíltabb, demokratikusabb eszközökkel is el lehetett volna érni.

Szomorúan mosolygok és bólogatok, bár megjegyzem, nem biztos, hogy akkor is létrejött volna a Duna Tv.

Miért ragaszkodik a három vezető a teljes szervezeti függetlenséghez most, amikor már megtörtént az átalakulás közalapítvánnyá, és a kormányzatnak így is joga van az alapszabály módosításától kezdve mindenféle egyéb változtatásra is?

Állunk elébe. Bármikor odaállunk az Állami Számvevőszék vagy bármilyen más vizsgáló testület színe elé azért az egy évért, amióta itt vagyunk, és azért a néhány hónapért, amíg még itt leszünk. Azonkívül természetesen el lehet minket csapni. De hogy egy romhalmazba betagolódjunk, azt elképesztőnek tartom. A Duna Tv egyéves működése talán igazolta, hogy sem politikai, sem erkölcsi értelemben nem voltak olyan törekvéseink, amit büntetni kellene. El nem tudom képzelni, hogy az MTV-ből egy éven belül működőképes televíziót lehet csinálni. A Hankiss is nagyon hamar falakba ütközött, és nem a politika ütött először. A televízió munkatársai küldték vissza Amerikába. Pedig csak nagyon óvatosan próbálta az összeférhetetlenségeket, a sötét és abszolút politikamentes összefonódásokat megkapirgálni.

Én 24 évig dolgoztam az MTV-ben. Kitűnő emberek vannak ott, a struktúra tette őket olyanná, amilyenekké váltak. Adjon az isten erőt az új vezetésnek ahhoz, hogy ezt rendbe tegyék, de az lenne az elegáns, ha akkor csapnák hozzá azt, ami működik, amikor már az is működik. Rengeteg érv szól amellett, hogy egy önálló Duna Tv válogasson a közszolgálat műsoraiból, mert ha a nagy egész részeként működik, akkor nem az egyetemes magyar kultúra vagy az európai befogadás szempontjai szerint történik a válogatás. És még valami: minden szám hazug, ami az olcsóbbításról szól. Nem lehet kevesebből működtetni egy önálló műholdat, mint ezzel a kétszáz emberrel. Én most borítékolom, hogy ott hatszázan fogják működtetni.

Az MTV-be integrálással szembeni berzenkedés érthetőbbé válna, ha pontosabban megfogalmaznád, hogy mi a baj az MTV-vel, hogy miért nem lehet rendbe tenni.


Ez egy csapda. Két alapvető eleme van. Az egyik úgy fogalmazható meg, hogy erkölcsileg romboló hatású az MTV minden szerződése, vagy legalábbis közszolgálati szempontból kifogásolható. A Szaknévsorral kötött sportközvetítés-szerződés, az idősávok kiadása, eladása, az ún. megrendelői televízió megrendelői piac nélkül az összefonódásoknak a legfeudálisabb rendszerét hozza létre.

A piacon egyedül lévő televízió, és ez még sokáig így lesz, mert a kereskedelmi televíziók nem fogják olyan könnyen megtalálni a helyüket – olyan hatásmechanizmusokat működtet, amelyek deformálják magát az intézményt. Nem teheti meg, hogy értéket sugározzon szórakoztatás helyett, mert ez egy ilyen egycsatornás ország lett.

Ez a moloch zubog, és fölzabál mindent. Tartópilléreiben értéktelen, a kitöltő részeiben pedig pénzkereseti forrás. Ez nem közszolgálati, ez egy szolid kereskedelmi televízió, amelynek meg van engedve, hogy előfizetési díjat szedjen, amit én színtiszta állami támogatásnak tartok.

Mit tartasz még különösen fontosnak a Duna Tv működésében?

Itt van például a határon túli helyi stúdiók ügye. 50 ilyen műhellyel állunk kapcsolatban. Sokkal rosszabb az a kópia, amit egy helyi kábeltelevízió csinál Gyergyószentmiklóson. De sok anyag van, ami azért használható. És így nem segélyt adunk a határontúliaknak, hanem üzleti alapon percenként 3-4 vagy 5 ezer forintért megvásároljuk tőlük a műsort, mint bárki mástól. Gazdálkodni tudnak a bevétellel, és az egész más, mint segélyt adni bármilyen tisztességes alapítványból. Nem beszélve arról, hogy Budapesten hogy lehet eldönteni, hogy kit támogatsz és kit nem. Erre százmilliót lehetne költeni egy évben, átvilágítható módon. Egyelőre VHS-minőségűek az anyagok. Hát istenem, majd akkumulálnak, lesz pénzük, és előbb lesz SVHS, aztán Beta is. És lesz idő, amikor majd csak ők fognak tudósításokat küldeni, és vége lesz annak, hogy innen rohangálnak ki egyszerre hárman-négyen a különböző televízióktól egy-egy eseményre. „Nem beszélve arról, hogy akkor majd nem lehet Marosvásárhelyeket produkálni, mert a Duna Tv folyamatos biztonságot ad, tudósítja őket, és a helyi hatóságok is tudják, hogy kamerák vannak mindenütt, amelyeknek a felvételei bekerülhetnek ebbe a véráramba.

Tudtok valamit a nézettségről?

Magyarországon 40% körül van azoknak az aránya, akik elvileg nézni tudják a Duna Tv-t. De csak két százalék nézi az adatok szerint. A mi tapasztalataink szerint olyan 10-15% nézi a filmjeinket, és egy-két százalék a nem fikciós műsorokat. Ez Magyarországon százezertől másfél millióig terjedő nézőszámot jelent. Erdélyben pedig több mint félmillió valóságos állandó nézőnk van. Most csináltattunk a Galluppal egy felmérést. Még román polgárok is nézik rendszeresen. Ha száz román ember van, aki televíziót néz, abból 16-an a Dunát nézik.

A Gallup felmérésén kívül mennyire van visszajelzésetek a határon túli nézőktől?

Volt kétszer egy hét, amikor közönségtalálkozókon vettünk részt Erdély legkülönbözőbb településein. Mindenütt meghatóan nagy volt az érdeklődés. Rengeteg levelet is kapunk, és a mértékadó értelmiségiek véleménye is eljut hozzánk.

Sokkal több magyar belpolitikát szeretnének. Mi soha nem akartunk gettót – ez a legfőbb indok az Etnik Tv ellen is –, de az erdélyi nézők sem akarnak külön műsort a marosvásárhelyi színházról, ők a budapesti színházakkal egy műsorban akarnak a marosvásárhelyi színházról hallani. Tehát az egyetemes magyar kultúra részeként. Ez minden műfajra érvényes. Persze elismerem, hogy a mi műsorainkban fölül vannak reprezentálva, de tapasztalatunk szerint a viszonylag kisszámú magyarországi néző is elfogadja, hogy a Duna Tv-ben a határon túli magyarság pozitív diszkriminációval van jelen. A legfontosabbnak azt az ötven határon túli műhelyt tartjuk. Szeretnénk, ha ezek igazi tudósítói hálózattá válnának, és nemcsak szimpla tudósításokat adnának, hanem szociográfiákat is és minden egyebet, ami a helyi társadalmakról ad képet, beleértve a nyugat-európai magyarságot is. És alapvető célunk, hogy ne legyenek azok a különös műsorok, amelyek ma kitöltik a televíziózást, a show-k és kvízálcák és mindenféle olyan helyszíni közvetítések, amik zabálják a műsoridőt. Mert az lenne a jó, ha a Duna Tv nem rombolná szét a helyi közösségeket, ha az emberek akkor néznék, amikor föltöltődni akarnak, és amikor kikapcsolódni akarnak, akkor elmennek a templomba vagy a kocsmába.

Azt mondottad, hogy az a hirdetési mennyiség, amivel az MTV ma működik, egy közszolgálati televíziónál elfogadhatatlan. Az el nem fogadott médiatörvény-tervezetben 12%-os hirdetési idő volt megengedve, a ti tervezetetekben 4%-os arány szerepel.

Amiből 2%-ot teljesítünk.

Akkor miből lehet mindezt finanszírozni?

Csak állami költségvetésből. Mi elfogadunk minden demokratikus ellenőrzési játékszabályt, és ilyen feltételek mellett a költségvetés két-három ezrelékére tartanánk igényt, mert érdemes lenne 3-4-5 vagy isten tudja, hány millió határon kívül rekedt magyarnak ezt fenntartani. És tudomásul kell venni, hogy az MTV-ben sem lehet olcsóbban megcsinálni.

• Belföld