Skip to main content

Napló

Diaszpóra lett az emigrációból? (Folytatás)


A bázisközösségek prófétája

A 80-as évek elején lobbantak fel Magyarországon a szabadság első lángocskái. A szabad sajtó a szellem, a bokrok (bázisközösségek) a lélek szabadságát hirdették, s most ezen a szerdai reggelen, augusztus 22-én, végre megismerhettem a bázisközösségek alapítóját, a lánglelkű piaristát, Bulányi Györgyöt. Rám az ő igehirdetése tette a legmélyebb benyomást az egész ITT-OTT-on.

Bulányi szerint a kereszténység a IV.




Diaszpóra lett az emigrációból?


Szombaton, augusztus 18-án már reggel 7-kor kocsiban ültünk. Idén Márta is eljön velem az ohiói állami parkban tartott ITT-OTT konferenciára.* Jól megpakoltuk a kis Volkswagen nyulat: ha nem lenne vendéglő, akkor sem lesz hiányunk ételben, italban a következő héten. Felváltva vezetünk, messze van az ohiói Lake Hope (Reménység tava) a connecticuti Stamfordtól. Több mint 15 éve itt töltöm a vakációm egy hetét. Barna hajú, szakállas ember voltam, amikor először beállítottam ide.

Most viszont már ősz a maradék kis hajam, s a fenekem meg úgy fáj, hogy az nem mindennapos.



A karácsony körüli hetekben honfitársaim millióihoz hasonlóan magam is végigszorongtam, imádkoztam, fogcsikorgattam a Temesváron fellobbant lángocska erdőtűzzé dühödésének gyönyörű és megrázó förgetegét. Tőkés László otthonát körülvette mintegy kétszáz mindenre elszánt híve…

Elszorult a torkom, és megrohantak az emlékek. 1977.


(II. rész)


Szent Este. Már lenyugvóban van a nap, mire a teherautók leürülnek. Az otthon töltött Szent Estének már lőttek, de legalább az ünnep maradék részét szeretnék a családdal tölteni a pilóták – mindenki tudja, hogy éjjel az országutak még veszélyesek, mégis lábra kap az elszánás: a konvoj fordul és megy haza. Hiába a féltés és a marasztalás, már indulnak is (később tudjuk meg, otthon már: nem volt egészen sima útjuk). Csak egy kisebb csoport marad, a Fekete Doboz és köre, Pityesz és Pesti Laci „stábja”.


Konvoj. December 23-án, a követség előtti tüntetésről indul az SZDSZ konvoja. Ha jól számolom, már a harmadik. Néhány komolyabb teherautó, jó pár komolytalanabb, meg valamennyi ilyen-olyan személykocsi, fülig pakolva a segélyszállítmány zsákjaival és dobozaival. A pestiekhez csatlakozik pár tatai teherautó is – MDF-esek –, most ez nem számít: ha hirtelen kell lépni, így fújja el a történelmi huzat a mi belső határainkat is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon