Skip to main content

Magyar tarka


Gyöngyélet


Megteremtette az Úr a böglyöt, és láthatólag igen elégedett volt vele, majd teremtett hozzá marhát is, amit a bögöly szuricálni és gyötörni fog.


Tulajdonképp nem volna rossz étel, de az asszociációk, amelyeket ébreszt, kecs és elegancia híján valók. Menza, üzemi konyha, özvegy Blasek Jenőné Csollák utcai kifőzése, legénységi étkezde a valahai néphadseregben. A vadasmarha + zsemlegombóc fogalomkör valamiképp alumínium evőeszközöket, zsírfoltos asztalokat, sőt kelkáposztaszagot involvál, noha az utóbbihoz végképp semmi köze sincs.


A Népszava 1996. április 18-ai számában (124. évf. 91.) Bak Mihály kommentálja a Wesselényi utcai zsidó alapítványi iskola tanárai ellen elkövetett iszlám merényletet: „Kultúrák, mélyen gyökeredző [»dz«?] vallási különbségek csaptak össze…” A különbség összecsap, azaz az egyik különbség szúr, a másik különbség összeesik, „…etnikai féltékenység munkál a mélyben” – folytatja Bak hírmagyarázó. Féltékenység? Az afgán merénylő, az iskola higiénikusa fölháborodott a dél-libanoni nép szenvedésén, és elégtételt vőn két ártatlan zsidón. Nem volt rájuk féltékeny. „Bizonyára – megy tovább B.


Egyszer volt, hol nem volt, a Hamasz egyik óvodájában izraeli katonai egyenruhákra bukkantak. Egy másik óvodában egy magyar sorompóőrt rejtenek talán. Ki tudhatja? Elindítanak egy vonatot Északnyugat-Magyarország felé, és Délkelet-Magyarországon köt ki, ahol észrevétlenül megszabadítják negyvenmillió forint értékű üzemanyag-rakományától. Az ember nem lehet eléggé szemfüles. Vigyáz, vigyáz, aztán egyszer csak kezet fog egy olyannal, akivel jaj, dehogy is akart ő kezet fogni. És rohan a legközelebbi Azúrba Babaszappanért, de már késő. Ami megtörtént – megtörtént. Vagy mégse késő?


Hallgatom, hallgatom a Merlinben tartott összejövetelről készült szalagot, és úgy érzem, hogy a felszólalók (néhány kivétellel) rossz irányban indultak el.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon