Nem illik az ENSZ-ben a magyar kérdést ismét napirendre tűzni.

Nem illik Nyikita Szergejevics Hruscsov cipőmárkáját ugyanott leolvasni.

Nem illik Szolnokon a Csermanek utca felől tudakozódni.

Nem illik régen látott embereket az elmúlt hat évről kérdezgetni.

Nem illik orosz katonát látva a gombunkat megdörzsölni.

Nem illik a kínai és az albán nagyhatalmi politikát dicsőíteni.

Nem illik presszóban Nkrumah elnököt egy szimpla feketéhez hasonlítani.

Nem illik kocsmában rakétaválság hallatán fehér rumot rendelni.

Nem illik

Szétvetett lábbal állt egy taxi tetején Molnár Tibor 1956. október 23-án délután a Sztálin út kereszteződésén, amikor a felvonuló menetben odaért a Bajcsy-Zsilinszky út felől a Színház- és Filmművészeti Főiskola falanxa. „Mol-nár, gye-re velünk! Mol-nár, gye-re ve-lünk!” – skandálták a növendékek a közkedvelt és kedves színésznek, aki a Talpalatnyi föld Tarcali Janijaként még főiskolásként elfoglalta a nép nevében a Gyarmat utcai filmgyárat.

1961 végétől ’63 elejéig.

Kora egyetemi éveim. Egész nap moziban ültem, és izgalmas vetélkedőt hirdettem néhány barátommal a „legrosszabb magyar film” címéért. Szigorúan vettük feladatunkat, egy-egy végső diadalra esélyes filmet többször is megnéztünk, én például háromszor a Lopott boldogságot.

1962 júliusában az Új Írás hetedik számában Gyurkó László vitát kezdeményezett Az erkölcs és a dogmák címen. Cikke támadás Dezséry László 1957 óta folyamatosan kiadott etikai témájú könyvei és rádióelőadásai ellen. A szülőkhöz, tanárokhoz, fiatalokhoz intézett, meglehetősen kenetteljes írásaiban viktoriánus jellegű konzervatív nemi erkölcsöt prédikált.

Ezerkilencszázhatvankettő októberében majdnem kitört a háború az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A világ két hétig az atomkatasztrófa szélén tántorgott – ebben, ha sok másban nem is, egyetért az 1962. október 16-a és október 28-a között lezajlott eseményeket elemző számtalan könyv és cikk szerzője.

A válságot az robbantotta ki, hogy a Szovjetunió titokban közép-hatósugarú atomrakéták telepítésébe kezdett Kubában.

1962. március 18-án, hét évvel halála után ünnepélyesen újratemették a Kerepesi úton Károlyi Mihály és fia Angliából hazahozott hamvait.

„A Nemzeti Galéria előcsarnokában állt a ravatal – emlékezik Károlyi Mihályné. – Sok öregember vonult el a koporsók előtt, s magyarázta az unokáinak, ki is volt Károlyi Mihály. A temetés alatt hóvihar dúlt, de az emberek fedetlen fővel vártak az út szélén. Egyesek meghatottan, mások csodálkozva.

A magyar népi demokrácia kulisszák mögötti történetének dokumentumaiból az utóbbi évek publikáló és tényfeltáró munkája nagyon sok mindent feltárt. De még mindig sok a fehér folt. A szoros értelemben vett dokumentumjellegű források mellett rászorulunk sajtóbeli cikkek, brosúrák „sorok közötti” közléseinek olvasására, és ezek mögöttes tartalmának elemzésére. Ennek a korszaknak sajátos forrása a korabeli politikai pletyka.

„Csodálatos rakéta ez, elvtársak!” Hruscsov az SZKP 1961-es kongresszusi programját hasonlította egy háromlépcsős rakétához, amelynek harmadik fokozata már éppen a kommunizmus röppályája felé ível.[1] Ma már tudjuk, hogy a „leghatalmasabb energia, a kommunizmus építőinek energiája” milyen pályaív befutásához volt elegendő.

1962. január Faludy György kiválik az Irodalmi Újság szerkesztőségéből. A lap februártól London helyett Párizsban jelenik meg. Enczi Endre és Méray Tibor, majd Enczi halála után Méray szerkesztésében megszakítás nélkül 1989-ig jelenik meg az újság.

1962. jan. 3. A Vatikán kiközösíti Fidel Castrót az egyház elleni fellépése miatt.

1962. jan. 4. A budapesti Klement Gottwald gyárban elkészül az első magyar gyártmányú 50 mW-os hidrogénhűtéses turbógenerátor.

1962. jan. 7.